Lali és az új lakás
Miután ez a kedves homokszínű macska gazdára talált, el kellett költöznie az új lakásba. Amíg a Barnahajú gyors lépteket tett meg az emelet felé, a kedves cicus csak dorombolt és mélyre dugta nedves orrát az új legjobb barátja hajába. Úgy túrt, mit a kismalacok, mikor friss pocsolyát találnak.
Miután kattant a zár, a Barnahajú letette a földre, s csak várt és nézett.
- Ez itt a folyosó. Ez a fürdőszoba, ide kell járnod, ha el kell végezned kisebb nagyobb dolgaidat.
- Hogy micsoda? Én? Ide? És te? Nem oda, ahová eddig jártam?
- Figyelj, meg kell tanulnod, mint minden kisgyereknek, mert nekem te most egy pici gyermek vagy. Na menjünk tovább. Ez itt a konyha, és itt a kijárat az erkélyre.
Lali csak pislogott.
- Milyen magasan vagyok! Innen elérhetem a felhőket és a madarakat!
- Hopp! Vigyázz! Ki ne ess a korláton! Oda inkább ne mássz! Ez nem a fa ága! Inkább gyere vissza a konyhába. Kapsz egy kis finomságot.
- Juhéé! Még öt perce sem lakom veled, máris kényeztetsz! Na, muti! Légyszi! Mit kapok?!
Lalkó új táljában csak úgy csörögtek meg ropogtak az ínycsiklandozó falatok. Miután jóllakott azon kezdett gondolkozni, hová is szenderülhet le egy kis megérdemelt pihenésre, hiszen hosszú és fárasztó napja volt. Elindult a konyhában, de nem talált megfelelő puhaságú helyet, tovább a folyosóra, de a hűtőben csak nem aludhat, belépett hét a szoba ajtaján.
- Hú, micsoda ágy! Mekkora fotel! Milyen kényelmes lehet! Ki kell próbálnom mindet!
S azzal hatalmas ugrással a fotelbe termett.
- Ez nem elég puha.
Átmászott az ágyra.
- Ez nem elég magas.
Lefeküdt a szőnyegre.
- Ez túl hideg.
Majd megpillantotta a felvezető utat a szekrény tetejére. Óvatos léptekkel indult el a porcelán babák és a kristályvázák között, de egy óvatlan pillanatban fehér csizmája hozzáért egy üvegmacskához. Az került, fordult a levegőben, majd a padlóra esett.
Csirr - csörr! Bumm!
Beszaladt a Barnahajú.
- Lali! Mit csináltál? Összetörted!
- Nem akartam! Tényleg véletlen volt! Ne haragudj....
- Na mit csináljak. Egy üvegért még nem fogunk összeveszni. De máskor légyszives ne mássz ilyen helyekre, ami nem kiscicának való. Jó?
- Még csak most kerültem ide, máris rosszat csináltam...- gondolta magában a kis kandúr- nem mászok többé ilyen helyre, ígérem.
- Nézd csak! Itt van a neked előkészített hely. Az ablakpárkányon. A radiátor fölött. Télen, ha hideg lesz, jó meleget fog neked adni, még párnát is tettem neked, meg egy mackót. Csak azért, hogy ne érezd magad egyedül.
- Igaz. Ha ezt látná Murcsik és Kirill, biztos nem nevetnének rajtam. Most már nem kell az esőben aludnom, de szegény testvérkéim, ők ott maradtak. Bárcsak nekik is lenne legjobb barátjuk!
Ezekkel a gondolatokkal gömbölyödött össze a fáradt kiscica, s a mai nappal is okosabb lett. Nem szabad olyan helyre menni, ami nem kisgyereknek való, mert abból baj lesz. De a kandúr tanult a leckéből és örült, hogy a Barnahajú nem haragudott rá.
- folyt. köv.-
Miután ez a kedves homokszínű macska gazdára talált, el kellett költöznie az új lakásba. Amíg a Barnahajú gyors lépteket tett meg az emelet felé, a kedves cicus csak dorombolt és mélyre dugta nedves orrát az új legjobb barátja hajába. Úgy túrt, mit a kismalacok, mikor friss pocsolyát találnak.
Miután kattant a zár, a Barnahajú letette a földre, s csak várt és nézett.
- Ez itt a folyosó. Ez a fürdőszoba, ide kell járnod, ha el kell végezned kisebb nagyobb dolgaidat.
- Hogy micsoda? Én? Ide? És te? Nem oda, ahová eddig jártam?
- Figyelj, meg kell tanulnod, mint minden kisgyereknek, mert nekem te most egy pici gyermek vagy. Na menjünk tovább. Ez itt a konyha, és itt a kijárat az erkélyre.
Lali csak pislogott.
- Milyen magasan vagyok! Innen elérhetem a felhőket és a madarakat!
- Hopp! Vigyázz! Ki ne ess a korláton! Oda inkább ne mássz! Ez nem a fa ága! Inkább gyere vissza a konyhába. Kapsz egy kis finomságot.
- Juhéé! Még öt perce sem lakom veled, máris kényeztetsz! Na, muti! Légyszi! Mit kapok?!
Lalkó új táljában csak úgy csörögtek meg ropogtak az ínycsiklandozó falatok. Miután jóllakott azon kezdett gondolkozni, hová is szenderülhet le egy kis megérdemelt pihenésre, hiszen hosszú és fárasztó napja volt. Elindult a konyhában, de nem talált megfelelő puhaságú helyet, tovább a folyosóra, de a hűtőben csak nem aludhat, belépett hét a szoba ajtaján.
- Hú, micsoda ágy! Mekkora fotel! Milyen kényelmes lehet! Ki kell próbálnom mindet!
S azzal hatalmas ugrással a fotelbe termett.
- Ez nem elég puha.
Átmászott az ágyra.
- Ez nem elég magas.
Lefeküdt a szőnyegre.
- Ez túl hideg.
Majd megpillantotta a felvezető utat a szekrény tetejére. Óvatos léptekkel indult el a porcelán babák és a kristályvázák között, de egy óvatlan pillanatban fehér csizmája hozzáért egy üvegmacskához. Az került, fordult a levegőben, majd a padlóra esett.
Csirr - csörr! Bumm!
Beszaladt a Barnahajú.
- Lali! Mit csináltál? Összetörted!
- Nem akartam! Tényleg véletlen volt! Ne haragudj....
- Na mit csináljak. Egy üvegért még nem fogunk összeveszni. De máskor légyszives ne mássz ilyen helyekre, ami nem kiscicának való. Jó?
- Még csak most kerültem ide, máris rosszat csináltam...- gondolta magában a kis kandúr- nem mászok többé ilyen helyre, ígérem.
- Nézd csak! Itt van a neked előkészített hely. Az ablakpárkányon. A radiátor fölött. Télen, ha hideg lesz, jó meleget fog neked adni, még párnát is tettem neked, meg egy mackót. Csak azért, hogy ne érezd magad egyedül.
- Igaz. Ha ezt látná Murcsik és Kirill, biztos nem nevetnének rajtam. Most már nem kell az esőben aludnom, de szegény testvérkéim, ők ott maradtak. Bárcsak nekik is lenne legjobb barátjuk!
Ezekkel a gondolatokkal gömbölyödött össze a fáradt kiscica, s a mai nappal is okosabb lett. Nem szabad olyan helyre menni, ami nem kisgyereknek való, mert abból baj lesz. De a kandúr tanult a leckéből és örült, hogy a Barnahajú nem haragudott rá.
- folyt. köv.-
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése