Elcsábulóban

Mottó: Ökölben kezed, fejed lehorgad. De tudjuk, hogy tudod: jókedvű vagy!


Mi legyen?

Szomszédom nagy igényekkel készül a választásokra.
– Kevesebb bürokráciát, értetlenséget, lustaságot, gúzst, retorziót, kevesebb mellébeszélést, kiskirályt! – sorolja. – A maximálisan lehetséges legkevesebbet mindezekből! – mondja.
A szomszéd a legtöbbet követelő minimalista.


Előrelátás

Ígéret és megvalósítás? Ugyan már; gyakran megélhettük, s hallhattuk számos nyilatkozótól: más a választási beszéd és más a kormányzás.
Ugyanezért sok nálunk a válás. Más a csábítás és más a házasság.


Önkritika

Manapság szokatlan – meglehet, előbb-utóbb ismét divatba jövő – önbírálatot gyakorol Kovács.
– Tény, hogy rosszat cselekedtem. Restelkedem is rendesen. Csak egy mentséget hozhatok fel: feltétlenül megbíztam magamban.


Előre, hátra

Macsó úr siklik a jégen, s leginkább a fékezést élvezi. Ilyenkor az utána következők mind megtorpannak, nekimennek, egymásra zuhannak.
Ennél is van érdekesebb. Még csak tápászkodnak fel a nyomában haladók, amikor félfordulat után visszafelé indul az úr. Elképzelhető, milyen együttes továbbmenet születik ebből.
Ahányszor látom, meghökkenek. S erősen elfog a töprenghetnék: honnan olyan ismerős e jelenet?


Megfontolás

Megvolt az első randevú. Az úr reménykedik. A hölgy kivár – komoly viszony az igénye. Töpreng, válasza előtt fontos szempontról határoz: „Vajon hogy megy e kapcsolat az új ruhámhoz?”


Szakrális jegyek

A cél szentesíti a törvényhozást.
Érvényes ez fordítva is: az eszköz teszi szentté célját.


Na de ilyet!

Sok példányban megjelenő újságban, mértékadó publicista kínálja írását. A tartalmat sűrítve a cím kimondja: „A magyar politikus sem tökéletes.”
Mellbevágó. Lebénulunk. Ezt azért nem hittük volna.



A festmény Lunger Katalin alkotása