Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. március 16., vasárnap

Az éhség életképei

with 0 Comment


Az ablak előtt ült egy széken, reggeltől estig nézte a jövőmenőket. Alakja meggörnyedt, járása tétova, nem keresi más, csak az ebédhordó délben. Már reggel odaül, hogy a biciklit megpillantva, időben érjen az ajtóhoz. Nem kellett nála soha csengetni, ajtaját kitárva várta. Csillapíthatatlan éhséget érzett az emberi szóra.
A sor végén állt kezében nejlontáskát szorongatva, benne eddigi élete összes értékével. Vár, a sor lassan halad, de ő mindennap türelmesen kivárja, hogy a kezébe nyomjanak egy tál forrón gőzölgő levest. Egy pad sarkán leül, szép lassan kanalazza, emlékeiben fölsejlik egy konyhaasztal fehér abrosszal letakarva.
Hideg koszos helyiség, ágyakkal megrakva, a falakat átitatta a szegénység dohos szaga. A közepén három gyerek mohón fal, egymást lökdösve, szétmarcangolnak egy egész vekni kenyeret.
A bolt sarkánál fakó szőrű sovány kutya áll, farkát maga alá húzva. Ugrásra készen, mert nem tudja, vajon ételt adó kéz, vagy egy rúgásra kész láb lendül felé.
Sírástól hangos csecsemőotthon tágas szobája, tele rácsos kiságyakkal, bennük síró kis lakókkal. Dél van, az etetés ideje. Állnak, bömbölve várnak az ételre. A gondozónők sorban, egymás után az ölükbe véve etetik őket. Ám a jóllakott kisgyerek tovább sír, ha ágyába teszik, kapaszkodik, még éhes, nem étel kell neki, szeretet, anyai, mely tőle, a születés óta meg van tagadva.
Gyorsbüfé magas asztalánál kanalazom a töltött paprikát a Keletinél, az oszlopok mellett emberek, esznek, és némelyek egy pohár szódával kezükben meredten bámulják a kanalazókat. A betérők gyorsak, szaporán falnak, sietve mennek. Az árván hagyott tányérra ketten is ráugranak, egymás elől elrántva azt, mohón befalják a maradékot.
Az éhség, nagyúr, minden érzésnek elébe helyezi magát.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.