Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2014. május 4., vasárnap

EGY DEBIL FELJEGYZÉSEI 5. Befejező rész

with 0 Comment


Erről a kurva dohányzásról is le kéne szokni. Meg még rengeteg dologról, mert vagy árt, vagy drága.
Gusztáv Adolf jut eszembe, mikor Azov váránál megfutamodott a Svéd zsoldos csapat.
Ő, a király, kivételesen – természetesen nem a háttérben okoskodott, dühöngve elkapott egy menekülő zsoldost, ekképp ordítva:
Hát örökké akarsz élni, te kutya.
Ha reszketve, egy sterilizált sajtbúra alatt élem le a hátralévőmet, aztán a végén úgyis jön a fehér madár, akkor joggal mondhatnám, amit a király mondott a menekülő katonának.
Nekem is van sajtburám, csak hiányos. Egy jó darabja kitört.
Ennyire fussa…
Na puff neki, még mindig jobb, mintha semmim sem lenne.

De ha már erről gondolkodom, mim van nekem? Hát, egy rozoga reményem, egy csomó elképzelésem, egy sor baklövésem, hogy legyen min rágódnom vén koromban, aztán a dal, amit a csónakban énekelnek, amit mindig elfelejtek, - már a szövegére gondolok – de sebaj, a dallam a lényeg. Az meg hellyel, közel, eszembe jút.

Kár, hogy feljegyzéseim csak jóval távozásom után lesznek világhíresek, majd tanítják őket az iskolákban, még talán szobrot is emelnek egy mellékutcában, mert a tehénszar sosem esik élére.
Ez egy igazolt állatgondozói megfigyelés, ez egy Darwini igazság, ami nem változtat semmin. De ha tenné, akkor is minek, ettől nem fog megváltozni a cselekmény.

A cselekményről jut eszembe… minden színműnek van – rendszerint erőltetett szituációk – amitől a nagyérdeműt a függöny menti meg. Ha egyszer valami üzemzavar folytán nem tudna legördülni, förtelmesek lennének a következmények, mert mondva csinált díszletekben, mindenféle hülyeséget produkálni, azzal a felkiáltással, hogy modern világot élünk.
Múltkor láttam a TV- ben, egy híres amerikai fekete színészt, nyegle modorban egyéni előadott, olyan trágárságokat mondott, hogy ihaj. Neki ez a humor, ezekről az amerikaiakról mondta G.B.Shaw, hogy kedves emberek, de mindenki infantilis.
Hát lehet az öregnek valami igaza.

Nekem a nagy Amerika amúgy is idegen volt mindig. Ezt persze sehol nem hangoztatom, de így, négyszemközt a feljegyzéseimmel bátran beismerhetem. Ez egy bazi nagy, és arc nélküli húsdaráló, fűszerezve Shaw észrevételével. Egy agyonszabályozott látszatszabadság, egy művi állapot. Ennyi fajta ember eleve nem összehangolható. Mindenféle népség, sokuk egyik percről a másikra élve vegetál, kábítózik, lövöldöz, és beszéli a semmit.  Ismertem olyan Magyart, aki Texasban élt, ha hazajött rongy rázni, széles karimájú kalap volt a hülye fején, piros hosszúnadrágban és többszínű cipőben. Na és az, az ángol!  Szerintem még ő sem értette mit brekeg itt összevissza. Gondolhatta, ezek az itthoni seggfejek úgy sem tudják, miket beszélek és mennyire rosszul. Ezek ettől már lemennek hídba.
Ő a nagy amerókai cowboy, a bió rovarirtóreklám, ha meglátta véletlenül egy ruhatetű, belehalt a röhögésbe.
Hajjaj… ha egy épeszű felnőtt férfi azt hiszi, hogy egy kalaptól és piros nadrágtól ő egy amerikai nagyszerűség lesz, az nem épeszű. Gondolom ott kint egész jól beilleszkedett, de akkor miért lóg ennyit itthon? Szánalmas egy bagázs…

Az ember élete folyamán, hol hullámhegyen, hol hullámvölgyben van.  Aztán nem tudja, mitől szédül. De mikor hegyen van, észre sem veszi, onnan tudja, hogy ott volt, hogy egyszerre nem lát semerre, tehát völgyben rostokol. A gödörnek is vannak előnyei, például nem fúj benne állandó szél.
Nem vagy célpont. Gödörbe nem szoktak belelőni. Nem vagy kimagasló pont, nem csap beléd a villám. Ezekkel az előnyökkel a hullámhegyen nem rendelkezel. Aki éppen fent van, azt irigylik, és utálják. Aki meg lent van a hullámvölgyben, azt lenézik. Hát ezek után hol a bánatba legyek?
A legbiztosabb hely, a sehol. De ez meg hol lehet? Szokás mondani, hogy szép lehetsz, de okos nem. Mostanában már szép sem. Mit mondjak. Nem vagyok feldobva…

Hogy mennyi marhaságot hallok naponta! Például az a reklám, ami így szól a bárgyú nézőkhöz: A jólöltözöttség nem pénzkérdés… Ki hitte volna. Csak azt nem tette hozzá, hogy ha kukából öltözöl.
De lehet, hogy van szalon, jobbaknak salon, és nem salóm, ahol nem kell fizetni.
Hát ilyen lehet a Kánaán, de tartok tőle, hogy erre még egy kicsit várni kell.

Most csak ülök az ablakom előtt, és nézegetem a lassú szélben bólogató fakoronákat, a bárányfelhős eget, és megpróbálok nem gondolni semmire. Bár ha nem gondolok semmire, akkor a semmire gondolok, tehát ez egy hazug elgondolás. Az ember agya akkor is működik, ha nem akarja.
Ez az állapot, csak a halállal szűnik meg. Legfeljebb az irányítatlan gondolkodásról lehet szó, a csapongásról és fél gondolatokról, összefüggéstelen handabandázásáról az agynak.
Aztán gyakran a gondolat beszéddé formálódik, alkalmazkodva az éppen aktuális helyzetnek megfelelően, itt már jelentkeznek kategóriák.
Egyenes beszéd, mellé beszéd, vagy tudatosan, vagy véletlenül, ami a gondolat kidolgozatlanságát is jelezheti akár. A szóáradatot követi a tett, sokasodnak a gödrök és buktatók, lehet bennük esővíz, szar, vagy akár hegyes nyársak.
A fűbe rejtett csapdákról, a leg lehetetlenebb eszközökig bármi előfordulhat, aztán azt mondják, miért nem vigyáztál te marha, mondják, holott köztudott, nincs, hogy vigyázni. Az ember araszol előre, és reménykedik, hogy nem léptetik bele semmibe.
Na persze, ez egy borgőzös álom, mert egyszer belelép, és akkor főhet a feje, hogy másszon ki belőle.
Mire végre kikeveredik, csupa sár meg sérülés, a többiek meg megbotránkoznak, hogy, hogy nézel ki, mint a disznó, van pofád így emberek közé jönni, satöbbi.
Emberek közé – válaszolod te – már évek óta egyet sem látok, most is csak bábuk vesznek körül, sokuk fejéből kilóg az afrik. Erre lesz felhördülés, gorombának és összeférhetetlennek bélyegeznek, de legalább kikerülnek, és ez egy marha nagy élvezet.
Majd meglátod.

Ez a köszvény egy rohadt betegség lehet, akinek a lábában van, úgy megy, mint aki beszart. Vicsorog szegény a fájdalomtól, és tízszer meggondolja, hogy megforduljon e az utcán egy csinos nő után. Mert van rizikója a dolognak, ha megfordul, kérdéses, hogy vissza tud e fordulni, mert ha nem, visszafelé kell, elinduljon, nem állhat ott ítéletnapig.  Hülye egy kiszolgáltatott helyzet, és még nem is szóltam arról, ha mondjuk, a szép hölgy igent mondana, akkor hogyan tovább. Rémes. Akkor hal meg az ember először. A legbiztosabb az, az ember ne forgolódjon, örüljön annak, hogy lyuk van a seggén, és abból is csak egy.

Ha még egyszer születnék, akkor Vizi tündér szeretnék lenni. Az valahogy olyan felemelő és légies valami, ott lebegnék a nádasban, mint egy vízió, áttetsző lepkeszárnyaimmal repkednék a víz felett, tükrében csodálnám fene nagy szépségemet. Még belegondolni is megrázóan szép élmény, nincs az a tündérmese, ami rivalizálni tudna velem. De mindennek ára van, lehet, hogy egy Vizi tündér harmatot eszik, ami nekem nem kedves gondolat, mert én a marhapörköltet szeretem, meg a töltött káposztát, és ha ez nem megoldható, hát a tündérség vállalásom meglehetős veszélybe kerül.
Suszter maradj a kaptafánál, az is sokszor alig megoldható.

Örülök, hogy nem érdekel a futballozás, mert akkor kijárnék a meccsekre, ott meg mindenki megmutatja igazi arcát, ami pofának is túl rossz. Hogy az otrombáskodást miért kell egy álérdeklődésbe csomagolni, azt nem tudom. A mérkőzés senkit nem érdekel, csak kivetkőzhessen emberi mivoltából, valami veszélyes démonnak érezhesse magát, pedig csak egy szánalmas galambszar. Dühöng a három elemi, meg a kisegítő alatti szint. Senkit nem zavar, hogy olvasási nehézségei vannak, hiszen eszében sincs valamit is elolvasni, csak ordítani és verekedni akar, mert az olyan férfiad – gondolom. Ezt a „Sportrajongást”nem tudom követni, ezek még amőbának is kevesek. Hát, így múlik el a világ dicsősége, ami megnyugtat, hogy nélkülem teszi.

Furcsa, hogy az ember nemcsak ruháit növi ki idővel, hanem a tágabb környezetét is. Kegyeletből ápol ősrégi kapcsolatokat, holott az már egészen más, mint a kezdetekkor volt. Nemcsak a szituáció változik, hanem én is, és a hajdani jó viszony egy ólomnehéz kanosszának tűnik.  A körülmények változnak, a nézőpontok is, és a régi barát elkezd vadidegennek látszani, aki ingerülté is tesz idővel.
Itt jön a Strinbergi igazság, törölni és lépni, mert lemarad az ember, és egy értetlenül álló hülyévé avanzsál, mert udvariasságból nem mer lépni. Ha nem vállalod önmagad, az visszalő, és szerencsétlennek érzed magad, holott csak egy beszari alak vagy, aki megérdemli az afféle földi szenvedéseit. Isten malmai lassan őrölnek, és ne reménykedj üzemzavarról.

Az ember igazán saját magával tud beszélgetni. Ha mersz őszintének lenni, egész tartalmassá is tud válni a szeánsz. Valójában, egész életedben egyedül vagy, vannak érintőleges kapcsolataid, amik hellyel – közel akár őszinték is lehetnek, még tartalmasak is, és vannak kapcsolatok, amiktől ha nem szabadulsz, életképtelenné is válhatsz. Az egyedül vagyok érzete bénító tud lenni, mert rájössz, hogy semmi dolgod nincs, csak kényszerű kötelezettségeid maradnak, amiket gépiesen elvégzel, de te nem vagy ott. Ez egy falanszter szindróma, már a végedet sem várod, sodortatsz, és kívülállóként látod az egész történetedet. Ez a hót mindegy állapot, amibe belemerevedsz, és lassan elhalsz, mint egy szemölcs. Ha írsz magadnak levelet, akár így is aláírhatod, hogy a szemölcs.
Azonnal fogod tudni kitől kaptad.

De félre nyomasztó gondolataimmal, a verkli még szól, és ez a lényeg.  




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.