Az élet szép – sóhajtotta a gázóra leolvasó, és ugyanakkor nem ismeri a halált. Honnan a bátorsága, hogy ex katedra ilyen kijelentést tegyen? Mitől olyan átkozottul okos, hogy ezt merje mondani? És meggyőződéssel, a szentek, és bölcsek elégedett, és titokzatos mosolyával petyhüdt arcán, a fél hülyék magabiztos fejtartása mellett, könnyeden emelgetve kezeit- gesztikulál, a haldokló hattyút idézve fel, elképedt emlékezetemben.
Mert neki sikerül leélni egy egész életet arc nélkül? Ettől van úgy elragadtatva?
Mama! Most fent vagyok? Kiabál ki a gödörből. Fent csillagom, kiált vissza a mama, mert a fent és lent fogalma vitatott, mert mihez képest van valaki fent, vagy lent?
Amúgy lehet élni biológiai értelemben, sehol és senki nem fogja keresni az agyát. Hát, ha nincs, nincs. Igazándiból nem is lehet olyan fontos egy agy, csak bajt, és nehézséget okoz, bonyodalmakat, komplikációkat.
Sokan élnek nélküle, vagy működnek – modern szóval élve – csökkentett üzemmódban.
És akkor mi van? Lehet látni, hallani, megérinteni. Mert ha valakinek azt mondaná: Kérem Uraságodat, tiszteljen meg azzal, hogy nálam helyet foglal…
Ugyan azt jelenti, az üljön le – ajánlat. Ez utóbbit, biztosan mindenki megérti.
Hogy Mária Antoinette lefejezték, hogy ötszáz bizony dalolva ment, lángsírba Walesi bárd?
Ezek régen voltak, tán igazak sem voltak, az viszont igaz, hogy a sarki vendéglő harcsapörköltje mesés.
Az élet szép… Miért kell tönkretenni, megmérgezni mindenféle adatokkal, X/1, 2 tengelyekkel, csak azért, hogy elbizonytalanodjon az ember? Hogy képtelen legyen hinni önmagában, és ne legyen mersze, a takarítónő fülébe susogni, szerelmes operett részletek szirupos szavait, amitől ziher, hogy a díva ugrani fog a gyönyörtől egy hátast?
Ha valaki, jól megkomplikálja múló napjait, ahelyett, hogy élvezné az élet szépségét, az bolond.
Ha valaki, hatalmas tárgyi tudását magával viszi a semmibe, össztársadalmi megközelítésben nézve a dolgot, jobb, ha valaki üres fejével adja át szóra sem érdemes elmúlt biológiai tokját a feledésnek.
Mert attól, hogy kiszámították, miszerint, mondjuk, ha ötezer kilométeres sebességgel másodpercenként repülök, akkor kétszázötven év múltán, eljutok X égitestre…
Hát, enélkül a hír nélkül, nem is lehet élni!
Az élet szép – sóhajtotta a gázóra leolvasó, és ugyanakkor, nem ismeri a halált.
Mert neki sikerül leélni egy egész életet arc nélkül? Ettől van úgy elragadtatva?
Mama! Most fent vagyok? Kiabál ki a gödörből. Fent csillagom, kiált vissza a mama, mert a fent és lent fogalma vitatott, mert mihez képest van valaki fent, vagy lent?
Amúgy lehet élni biológiai értelemben, sehol és senki nem fogja keresni az agyát. Hát, ha nincs, nincs. Igazándiból nem is lehet olyan fontos egy agy, csak bajt, és nehézséget okoz, bonyodalmakat, komplikációkat.
Sokan élnek nélküle, vagy működnek – modern szóval élve – csökkentett üzemmódban.
És akkor mi van? Lehet látni, hallani, megérinteni. Mert ha valakinek azt mondaná: Kérem Uraságodat, tiszteljen meg azzal, hogy nálam helyet foglal…
Ugyan azt jelenti, az üljön le – ajánlat. Ez utóbbit, biztosan mindenki megérti.
Hogy Mária Antoinette lefejezték, hogy ötszáz bizony dalolva ment, lángsírba Walesi bárd?
Ezek régen voltak, tán igazak sem voltak, az viszont igaz, hogy a sarki vendéglő harcsapörköltje mesés.
Az élet szép… Miért kell tönkretenni, megmérgezni mindenféle adatokkal, X/1, 2 tengelyekkel, csak azért, hogy elbizonytalanodjon az ember? Hogy képtelen legyen hinni önmagában, és ne legyen mersze, a takarítónő fülébe susogni, szerelmes operett részletek szirupos szavait, amitől ziher, hogy a díva ugrani fog a gyönyörtől egy hátast?
Ha valaki, jól megkomplikálja múló napjait, ahelyett, hogy élvezné az élet szépségét, az bolond.
Ha valaki, hatalmas tárgyi tudását magával viszi a semmibe, össztársadalmi megközelítésben nézve a dolgot, jobb, ha valaki üres fejével adja át szóra sem érdemes elmúlt biológiai tokját a feledésnek.
Mert attól, hogy kiszámították, miszerint, mondjuk, ha ötezer kilométeres sebességgel másodpercenként repülök, akkor kétszázötven év múltán, eljutok X égitestre…
Hát, enélkül a hír nélkül, nem is lehet élni!
Az élet szép – sóhajtotta a gázóra leolvasó, és ugyanakkor, nem ismeri a halált.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése