Mottó: Az igazság olyan, mint az ostor, akin csattan, azon nyomot hagy.
(Jéga Szabó Ibolya)
Hirdetés
„Elhelyezkedésre kész egyén, leinformálható munkaadót keres.”
Vélemény
Az úr az ívet visszaadta, tollát zsebre tette. Mögötte többen összesúgtak: „Baj lesz ebből, akárki meglássa!”
Mert hát, nem is az a lényeg, hogy az illetőnek van véleménye, csak ne adta volna – aláírásba.
Húsz év múlva
Barátom viccet mesél:
Gyűlést tartanak a cégnél, ismertetik a napirendet. 1. pont: Horváth megbírálja a vezetőséget. 2. pont: Horváth ünnepélyes búcsúztatása.
A körben állók nagyot nevetnek. Egyikük viszont azon borong: Ilyen jó viccek csak az átkos rendszerben születtek.
Rákérdez barátom: – Melyikre gondol?
Ami igaz, az igaz
Talán sorstársai nevében is magyarázta a rövid idő alatt nagy vagyonra szert tett nagygazda: „Nem vettem el senkitől semmit.”
Úgy van, ahogy mondja. Miért is kellett volna? Elég volt, hogy elfogadta, amit ömlesztve rátukmált a lehetőséghez másokat nem engedő baráti kasztja.
Lázas óhaj
Egy jajgató panaszos:
– Megvert az élet nagyon: lázas vagyok, szenvedek. Ki vesz fel rólam látleletet?
Megőrzendők
Amikor meghalt, a híres francia író és filozófus, Voltaire szívét és agyát eltávolították, hogy a nemzeti értékek között őrizzék meg. Utóbbit azonban nem sikerült: feltételezhetően egy szekrénykébe kerülhetett, amit véletlenül elárverezhettek, s azóta semmi hír nincs felőle. Ilyesmi sajnos nálunk is megtörténhet, kevésbé a véletleneknek tulajdoníthatóan. Ám ettől még születhetnek jó ötletek.
Jómagam azon tűnődöm: mai jeleseink mely testrészeit kéne a nemzet emléktáraiban megőrizni, hogy az utódok számára – jóra, rosszra – példaként szemléltessék?
Szállóige alakul
Tagadhatatlan: itt van annak Amerika, akinek itt van Amerika.
A kép címe: Jut is, marad is. Kósa János festőművész alkotása.
(Jéga Szabó Ibolya)
Hirdetés
„Elhelyezkedésre kész egyén, leinformálható munkaadót keres.”
Vélemény
Az úr az ívet visszaadta, tollát zsebre tette. Mögötte többen összesúgtak: „Baj lesz ebből, akárki meglássa!”
Mert hát, nem is az a lényeg, hogy az illetőnek van véleménye, csak ne adta volna – aláírásba.
Húsz év múlva
Barátom viccet mesél:
Gyűlést tartanak a cégnél, ismertetik a napirendet. 1. pont: Horváth megbírálja a vezetőséget. 2. pont: Horváth ünnepélyes búcsúztatása.
A körben állók nagyot nevetnek. Egyikük viszont azon borong: Ilyen jó viccek csak az átkos rendszerben születtek.
Rákérdez barátom: – Melyikre gondol?
Ami igaz, az igaz
Talán sorstársai nevében is magyarázta a rövid idő alatt nagy vagyonra szert tett nagygazda: „Nem vettem el senkitől semmit.”
Úgy van, ahogy mondja. Miért is kellett volna? Elég volt, hogy elfogadta, amit ömlesztve rátukmált a lehetőséghez másokat nem engedő baráti kasztja.
Lázas óhaj
Egy jajgató panaszos:
– Megvert az élet nagyon: lázas vagyok, szenvedek. Ki vesz fel rólam látleletet?
Megőrzendők
Amikor meghalt, a híres francia író és filozófus, Voltaire szívét és agyát eltávolították, hogy a nemzeti értékek között őrizzék meg. Utóbbit azonban nem sikerült: feltételezhetően egy szekrénykébe kerülhetett, amit véletlenül elárverezhettek, s azóta semmi hír nincs felőle. Ilyesmi sajnos nálunk is megtörténhet, kevésbé a véletleneknek tulajdoníthatóan. Ám ettől még születhetnek jó ötletek.
Jómagam azon tűnődöm: mai jeleseink mely testrészeit kéne a nemzet emléktáraiban megőrizni, hogy az utódok számára – jóra, rosszra – példaként szemléltessék?
Szállóige alakul
Tagadhatatlan: itt van annak Amerika, akinek itt van Amerika.
A kép címe: Jut is, marad is. Kósa János festőművész alkotása.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése