Régi kőkorsók virággal

Moha tapadt rá, élő smaragd,
idő-morzsolta perem alatt.
Kútsötétjében papírtekercs,
rajta vallomás – talán egy vers… 

- Nem jött a lányka, nem vitte el,
kék madár röptét nem hitte el –
egy emberöltő fakította,
senki sem jött rá a titokra.

A többi régi, sárga korsó
virággal terhes, szirmot hordó.
Testük borongó félhomályból

bújik elő, mint arany szájról 
kacskaringózó szelíd szavak
Napra forogva felizzanak.