Fiatalság

Ahogy égen felkel a nap
 naiv hittel beragyogja
 a barnuló őszi avart

Mint a madarak elszállnak
 és otthonukként köszöntik
 mindenhol a lombos fákat

A tavaszt magadra öltöd
 és zöldellő reményben jársz
 ifjú szívedben az öröm

Ilyen tündöklő maradj hát
őrizd meg a sugárzó fényt
 varázspor a fiatalság

Szórd a szélbe számolatlan
 élj csak mindent odaadva
 lángoló tüzed a katlan

Így lobogjál szertelenül
 míg a csended homályában
 a bölcsesség lelkedbe ül