Mondja Karinthy, amiben nincs semmi szokatlan, vagy hihetetlen. Ha egy polip tenné ezt, az egészen más, az egy világszenzáció lenne, és még ha tudnám, hogy mi témában utazik, hát, életem végéig, tátott szájjal csodálnám.
De azzal a kijelentéssel, hogy úr ír, csak annyit tudok biztosan, hogy nem Angol. Merthogy egy úr tud írni, ez természetes.
Ez egy minimum, ami egy úrtól elvárható.
Választékos szóhasználat, hibátlan helyesírás, összképileg kellő és megfelelő esztétikum.
De bezzeg, ha nem úr, és ír…
Pallérozatlan szóhasználatai, rengeteg helyesírási hibával, durva, és racionális észrevételeivel, nem ildomos papíron, hát, még az a gyanú is felmerül, hogy netán Angol, és bevándorló. mert egy Ír, ilyesmit nem ír.
Egy Ír úr, ha ír, teszi ezt kecsesen, az olvasót érintve kellemesen, gondolatokat keltve, fel, s alá sétálva a kertben, a bukszusok között.
És mindig jól öltözött.
Kotlik szerelmes líedeket, tán haikukat is, ha elég művelt, szemöldöke finoman ívelt, orcája ápolt.
Tudja, ki volt Kolleoni, és hol van a Stromboli, mert ő, úr, és Ír, távolról sem Angol, szívében hazafias érzés dorombol.
Úr, ír, aki, mint mondtam nem Angol, és még nem is Skót. Szoknyája sincs, nem is volt. Nem dudán zenél, legfeljebb fagotton, vagy templomi orgonán, sok lánynak megdobbantva szívét, persze kikapós asszonyoknak is.
No és ha Ír, kapkodják a kiadók, rengeteg pénzt keresve vele, mert Ír úrnak írni, érdemes.
Kép: Kapolyi György tusrajzok
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése