2014. december 31., szerda

Ahol a szív szakad

with 0 Comment


Folyton az jár az eszemben, 
hogy tűntem el belőled ily hirtelen. 
Leolvadok rólad, mint a hó, 
s megmaradsz csapzott, de szép tavasz. 
Olyan ismerős nekem e hangulat... 
Elnyújtózik az üresség bennem... 
Nem akarok kezet nyújtani már 
soha többé senkinek! 
Félek, hogy azt mondod holnap, 
én voltam az a beékelődött ág, 
mi szárnyadat megbénította, 
hosszú, hosszú éveken át. 
Érzem, hogy megnőtt benned a sok 
átutazó csillaghajó. 
Régen nem néztél utánuk; 
mind egy lelkemet elhagyó vágy... 
Mind egy belőlem kitépett álom. 
Csábít, tudom az a messzeség, 
de én nem léphetem át veled: 
ezek falak, a saját határaim. 
A vér nem válik vízzé - mondják, 
s tudom, én sem lehetek jobb. 
Ha nem kellek így, nem kellek már 
- eddig is ugyanez voltam én... 
Félek a szemedbe nézni. 
Félek, hogy nincs tükörképem. 
Félek, nélküled mi várna rám? 
Félek lépni a vékony jégen. 
S jövőm az, hol a part szakad. 
Szeretlek, és belőled mertem eddig 
erőt, most nem tudom, mihez kezdjek... 
Ez nem segélykiáltás, 
ez csak egy helyzetjelentés. 
Egy helyben állok napok óta, 
s nem merek lépni, mozdulni már. 
Valami elveszett érzem, 
az a láthatatlan üveg égbolt, 
melynek égisze alatt voltunk 
gyümölcsös frigyben és boldog kegyben. 
Szeretlek, és túl nehéz megérteni, 
hogy tovatűnt az a boldog éra, 
a bódító, vakító fénytörés: 
a szerelemlátomás. 
Mikor kúszott ajkaink közé 
ez a vághatatlan sűrű köd? 
Mi lett más, és hova tovább? 
Mibe kapaszkodhatnék? 
A csókod mézédes, úgy, mint rég, 
de már nem annyira laktató. 
Mint egy szánalomból vetett konc; 
- ne nézz úgy rám! - itt van, egyél! 
Érzi az ember, ha szeretve van - mondják, 
és sovány a lélek. 
Leomlott bálvány a büszkeségem, 
dadogás vágyaim szózata. 
Szívesen lennék én az erős, 
az igába hajtó, zsarnok gonosz. 
De csak egy kő vagyok ott belül, 
pont ahol a szív szakad. 
A füveket nézem, ringnak - gyönyörű. 
Arcomon érzem a szellőt. 
Fehér felhők nyargalnak messze, 
árnyékuk a lelkemre vetül. 
Szólnék valami okosat, valami szépet, 
vagy csak pár vulgáris átkos szót. 
De nincs hangom, csak egy gondolat 
fészkel legbelül, s más semmi. 
Csak végtelen világűr, és benne Te; 
Nem akarlak elveszíteni!




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.