2014. december 21., vasárnap

Karácsonyi takaró

with 0 Comment


Késő délután volt
akácon  gyűltek a varjak,
a fagyos  úton
lábaim hozzá indultak.

Szél rángatta kabátom,
úgy mint aki vinné,
úgy mint aki nagyon,
nagyon  irigyelné.

Jégcsapok függtek
ereszcsatornákon,
kapaszkodtak egyre
mint bennem egy-két álom.

Nyitottam az ajtót,
a résen beszökött a hó,
apám bent az ágyon,
deresen vacogó.

Fagyos hideg volt,
elfogyott a gáza,
s míg ő az ágyon aludt
felszökött a láza.

Rám mosolygott szeme,
pedig lehelete dér,
sóhajom szaladt az égre,
fel az Istenér’

Egyedül jött vissza,
mint már annyiszor,
talán üzent is…, hogy jobb
ha takarót hozol.

Szinte szakadt a hó,
de  én szedtem a lábam,
félóra sem volt
s  a boltot megjártam.

Sietve téptem le
a csomagoló papírt,
s betakartam apám,
ki könnyek nélkül sírt.

Láthattam volna,
csak só ment a szemembe,
de úgy csináltam én is,
mintha rendbe lenne.

Begyújtottam, s mikor
már szűnt vacogása,
elköszönt tőlem
drága keze szorítása.

Az ajtó előtt
még felnéztem az égre,
és süket lett a fülem
minden szent igére….


….Néhány év múltán
egy kezdődő nyáron,
az a takaró lett szemfedél
az édesapámon.

Gyertya lángja égett
füstje  keringve szállt,
s én térdre esve zokogva
tanultam a halált.





0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.