Gyűlölni könnyű

Gyűlölni könnyű, a legeslegkönnyebb, tudom.
Annyira fáj, hogy szó nélkül mentél el tőlem.
Gyűlöltem nézni a boldogságunk romjait,
mert annyira fájt, hogy benne vagy minden kőben.

Azt hittem, csak megkínzol csúnyán, hogy jobb legyek.
Hogy megváltozzak - és visszajössz pár nap múlva.
Ma is gyakran álmodom, hogy hazatérsz hozzám...
Pokoli kín mindig feleszmélni újra s újra.

Majd láttam az arcodon; téged nem is nyomaszt.
Hamar rájöttem, már nem voltál velem boldog,
s az összes hibámat exhumáltam hirtelen.
Tudom, emlékként te csakis ezeket hordod.

Meghaltam, mikor láttalak azzal a sráccal;
mit tettem volna akkor, ha nincs ott a húgom?
- Isten tudja csak - iszonyú haragra gyúltam.
Gyűlölni könnyű, a legeslegkönnyebb, tudom.

Feléd rúgtam a porba: - vigyed a hamvakat!
Te dobtad a gyufát - s azt gondoltad: égj el!
S én tornádóként átnyargaltam a lángokon,
de egyik este haragom elszállt a fénnyel.

A legkönnyebb időszak, igen, a gyűlölet.
De ha oszlik a képzet, kitisztul a való;
kirajzolódik ott minden igazi érzés,
és tudatosul, hogy vissza már nem kapható.

Úgy szeretném, ha gondolnál néha a szépre,
mikor múltunkat nézed az apró kulcslyukon.
Így vakfolt minden csoda, csak a rosszat látni:
gyűlölni könnyű, a legeslegkönnyebb, tudom.