Színjáték

Mocskos, sértő a szó, beszéd,
megint felül a söpredék.
Folyik a komédia.

Lelkem darabja egy cafat,
vele a kutyák játszanak.
Isten, ha hallasz, segíts!

Gyanúsan hitvány a szerep,
ha még ma fel nem ébredek,
tán örökre így marad.

A díszlet ütött és kopott,
s méltatlan minden álmotok
a fénynek emberéhez.

Hazug csibészek, féljetek!
A színpad forog, fészketek
a süllyesztő elnyeli.

S a jók, miként a búzamag,
termő talajba bújjanak,
mielőtt végleg késő!