Mikor e világra léptünk,
életünk megkezdődött.
Az óránkban a kimért homok
pergése elkezdődött.
Előre nem tudni
mit rejtenek a homokszemek,
de ne felejtsd el,
bármit is teszel, a homok pereg.
Fent benne van a születés,
küzdés, öröm, kín, szeretet, halál.
Ott van minden bizony, a jó a rossz,
ami az életedben rád talál.
Szerelem, gyönyör, szépség,
öröm, nevetés, a kín a fájó könnyek.
Le a sorsod hullik, bármit is teszel,
a homokszemek peregnek.
Viszik magukkal az elmúlt perceket,
amit már megéltél.
Minden ott van amit elértél,
az is amit csak reméltél.
Te élsz teszed a dolgod,
időszemcsék egyre csak fogynak.
Rajtad múlik, hogy volt e értelme
alul a halomnak.
Rejt-e eleget a halom ahhoz,
hogy mondják valamit tettél.
Marad-e valami maradandó
abból amibe belekezdtél.
Éld hát úgy az életed,
szeretettel említsék majd nevedet,
akkor is mikor életed órájából
az utolsó homokszem is lepergett.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése