AZ ELHÜLYÜLÉS SZÉPSÉGEI

Az egyetlen, aminek az egyén szempontjából van értelme. Ezt nem illik így kijelenteni, de mindenki tudja, hogy igaz.
Egy hülyének - ismerjük el-sem gondja, sem baja. Rá ugyan úgy süt a nap, ugyan úgy eszik és alszik, csak nincsenek felé sem elvárások sem követelmények, nem kell betartania terhes viselkedési formákat, nincs tér és idő, úgy él saját világában ahogy jólesik.
Szemeit csak nézésre használja - nem kíván látni is vele, gondolatai-ha vannak - csak számára praktikus tényfelismerésekre korlátozódnak. Ha összepiszkolja magát valaki tisztába teszi,  akkor csoroghat a nyála, amikor csak akarja.
Csodálatos.
Nem irigy rá senki, nem kell a létért megküzdenie, nem akarják kitúrni státusából, még a feleségét sem akarja senki elszerezni, mert nincs neki.
Ha netán elismerő szavakra vágyik, hát elég, ha kanalát nem füléhez emeli, ha elfárad - kerekes kocsival tologatják.
Mindezt a normálisoknak köszönheti, ezek után hülye lenne, ha normális akarna lenni.
Mert, hogy mi játszódik le agyában, ezt még az elmeorvosi bravúr sem képes megmondani.
Halvány fogalmuk sincs arról, hogy az ő dimenziójában, abban a másik világban mi van.
Lehet, sokkal csodálatosabb és tökéletesebb minden, mint a miénkben, amit el is tudok képzelni.
Csakhogy abban a világban mások a viselkedési normák, a fontossági sorrendek, és ő a mi világunkban viselkedik úgy, mint az övében szokás.
Ezért mi elmebetegnek nyilvánítjuk őt, és eszünkben sem jut, hogy az ő szemében tűnünk mi annak, és toleranciájának köszönhetően jóindulattal elviseli a mi gondoskodásunkat.
Az éremnek mindig két oldala van.

Kép: Kapolyi György alkotása