Feledés

Mi voltál:
porladó szenvedély.
Arcod,
mit csak a szemfedél
takar el végleg,
s tekinteted,
melyből a vádló kérdéshad
soha ki nem apad:
nem kell többé!
Nem kell a kar,
ha ölelni többé
nem akar.
Az öl gyönyört
már nem ad.
Kínját rejti,
míg szívemben a seb,
gyötrődve
végleg beheged.
Még szólnál,
de ne tedd!
A tett erősebb
a szónál,
s belőle
bőséggel jutott
a néma évek alatt.
A régi tűz
tőled tántorít,
s újakat,
már csak
a feledni vágyás
bús zavara szít.