Tolakodó csend ölel most körül,
céltalanul suhan a képzeletem.
Álmok lopakodnak felém szüntelen
kacér éjszakák sötétje mögül.
Csend szülte álom lassan beterít,
úszom csalfa pillanat varázsában,
boldog emlékek csábos ködfátylában.
Érzelmek hulláma tovarepít.
Angyalszárnyon röpülök a mába,
a sok látomás nem volt hiába.
Halk zene váltja fel a néma csendet.
Lebben egy sóhajtásnyi levegő,
az ébredéskor hangom szepegő,
és letörlök egy ezüstös könnycseppet.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése