Nem voltál te ott sehol
és mégis mindenben léteztél:
a távolban, a széleken.
Felőled nyúlt ki értem
a pillanat,
s mélyen magamba rántott:
hagyta, hadd lássalak!
Nem kérded,
miért pont előtted mutatom
magamat ilyennek.
Hiszen jól tudod, ki vagyok.
Úgy voltál jelen,
hogy nem sejtettem ébredésed,
bár életek óta álltál már mögöttem.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése