Asztalához hív a csend

Asztalához hív a csend:
legyen ma az este hallgatag,
ha magamat belőled kirekesztve,
magamon kívül hagytalak.

Szétfolyt a bor, a pohár üres,
s hajnalban szürke, fakó a fény.
Szorongva ébred bennem a másnap,
hitétől fosztva koldul a vér.

A remény voltál, az ébredés,
a múlandóságtól szabadító szó,
buja mozdulatomra a késztetés,
a lázadást áhító béklyó.

De legyen az este hallgatag,
ha magamat belőled kirekesztve,
magamon kívül hagytalak.
Arctalan álom űz…
Rongytakaróm vagy.