Nincs többé mit rejtegetnem:
a szarkazmus mögé eleget bújtam,
hogy megtévesszek mást és önmagam
a valóságot hamis képpé gyúrtam,
közben pedig az űr tombolt.
Vágyaimra rátettem a szemfödelet,
lélegzetüket visszafojtottam.
Kísérteni járnak vissza éjjelente,
rendeltetésüktől megfosztottan.
Mától nem szedek ellenük szereket.
Nem vagyok erős és nem vagyok vagány,
s a franciaágyamban másra vágyom,
mint a 'talán elalszom ma is egyedül'
állapot, és bármily furcsa:
titokban a szerelemről írok éjjel vázlatot.
A holnapom rongyos szőnyegét
belőletek szövögetem, kik voltatok,
kik lehettetek volna, de elfutottatok,
s kik talán most már értik, hogy
meséimmel hűtöttem le vágyaim hevét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése