Igaz ember

Igaz ember voltam mindig én,
Édesanyám volt a példakép.
Szerettem volna úgy élni,
Ahogy Ő élte életét.
Mindig szenvedett,de
Ezen mindig, szívből nevetett.
Én mindig sírtam,a
Fájdalmat sosem bírtam !
Átkot szórtam,csak sírtam,
Ő a szent,már régen elment !
Én maradtam ,gyáva voltam,
Sorsom ,soha nem vállaltam!
Én nem leszek példakép,
Jobb is így,hogy elment ennyi év !
Kis unokám,talán egyszer majd mondja,
Szegény, szegény ,jó papa !

A nagy fény...

A nagy fény kihunyt,
Többé már nem gyújt
Színes képeket az emlékezés
Sötét egén !
A fény nem melegít!
Jéggé fagyott a sok fénylő csoda,
A szív melege fagyott gyöngyszemek sora!
Szív nélküli a világ,
A sötétben ordasok hada,
Vicsorogva készül a torra !
Diadalt ül a rossz ,
Az Isten elfordítja fejét!
Ember,ezt magad akartad,
Hát fald halálra magad !
Taposd a kevés jót,
Ki igazi könnyeket ont,
Ez lesz hát, a gyönyörű ,szép új világ !
Az Isten nem adja szent fiát,
Megváltani a hamis,
Romlott világ sorát !
A szeretet volt ami éltette,
Szeretet volt,ami a kezet kézbe tette !
A szeretet volt a csodás fény,
A szív áldott melege,éltető eleme ,
De most kihunyt !
Ember,semmivé tetted magad!

A szív...

A szív,meddig szerethet ,
Amíg van bennünk élet ?
Az utolsó dobbanásig,
Vagy még azon túl is ?
Szerethet a meghasadásig,
A végső megtagadásig ?
Vagy szerethet,az élete végéig ,
Amíg viszont szeretik ?
Amíg egymásért,az élet végéig ,
Dobban két szerető szív ?
Amíg,egyik a másik lángját ki nem oltja ,
Szerelmét el nem szakítja ,
El nem tépi az élet vihara ?
Szerethet a szív
Túl az életen,túl
Az eltöltött éveken ?
Túl mindenen,
De még innen a szerelmen?

Ahogy fut rohan...

Ahogy fut,rohan az idő,
Sokat gondolkodom,nem késő?
Végig gondolni életem,
Mi az mit nagyon szerettem!
Szeretettel,mire emlékezzem?
Van egy régi kérdés,kérdezni,nem mertem,
De a választ,mindig nagyon kerestem!
Nagy volt a tél,abban az időben,
Mikor a világra jönni készülődtem!
A nagy hó,betakarta a földet,
Mikor Drága Anyám,vajúdni kezdett!
Reggeltől estig sokat szenvedett,
Sírt,jajgatott,könny áztatta szemét,
Mikor éjfél felé,magához ölelte gyermekét!
Hogyan jöttem,sokszor elmesélték nekem,
De azt ,sajnos nem tudtam meg sosem,
Vajon,vártak-e,örültek-e,hogy megszülettem,
Vagy csak egy boldog pillanat gyermeke lettem?
Gyönyörű tavasz volt,ragyogott a Világ,
Amikor a két szerelmes,egymásra talált!
Szerelmük,életük végéig tartott,
Nekem,gyermeküknek,példát mutatott!
Emlékezem Rájuk nagy-nagy szeretettel,
Köszönöm,hogy csodás életet élhettem!

Mennyivel...

Mennyivel jobb annak,kinek sírján virágok nyílnak,
Körülveszi a csend,a szeretet,
csak az ég néz vele farkasszemet!

Amikor kerestük

Amikor kerestük helyünk a Világban
Sokfelé vitt utunk amíg Rád találtam
De attól kezdve többé soha el nem váltunk
Szerelmes szívvel egymásra találtunk
Közösen esküdtünk örök boldogságra
Fényesen lobogott nagy szerelmünk lángja
Szerettük egymást mint két fiatal tigris
Szerelmünk mámora lángolt éjjel is nappal is
Szép volt az életünk tiszta fény vitt előre
Kéz a kézben egymást átölelve néztünk a jövőbe
Életünk hajnalán kisbabát vártál
A Világ legszebb kismamája voltál
Gyönyörű mosolyod szebben ragyogott a Napnál
És nálam boldogabb apukát sehol sem találtál
Gyorsan rohantak a szépséges évek
Fekete hajunk is lassan hófehér lett
Nem baj hogy elszállt az idő felettünk
Mi ketten örökre csak egymásé lettünk!

Fájdalom...