Igaz ember voltam mindig én,
Édesanyám volt a példakép.
Szerettem volna úgy élni,
Ahogy Ő élte életét.
Mindig szenvedett,de
Ezen mindig, szívből nevetett.
Én mindig sírtam,a
Fájdalmat sosem bírtam !
Átkot szórtam,csak sírtam,
Ő a szent,már régen elment !
Én maradtam ,gyáva voltam,
Sorsom ,soha nem vállaltam!
Én nem leszek példakép,
Jobb is így,hogy elment ennyi év !
Kis unokám,talán egyszer majd mondja,
Szegény, szegény ,jó papa !
Kedves Csaba (Miklós)!
VálaszTörlésRemélem nem haragszol meg egy kis kritikáért, de most az fog jönni!:)
Mostanra már jópár írásodat volt alkalmam olvasni és valamhogy mindig ugyanazok a hibák bukkannak elő.
Egyrészt az írásjelek tekintetében: a szövegben sok hibás egybeírás és különírás van.
Másodsorban a szövegeid túl leíróak, ritmikailag darabosak. Előfordulnak ismétlések is a szövegben. Ezek rontanak a hangulaton, az írásképen.
Az a javaslatom, hogy próbálj meg ne ennyire általánosan fogalmazni, és nézd át az írásképet beküldés előtt!:)
Barátsággal
Balázs