Kedves Mikulás bácsi, avagy Télapó!
Megint itt az ünnep, és mégsem hull a hó!
Most már levelet írok, hiszen nagy vagyok,
Iskolába járok és sokat tanulok.
Én már tudom, ki vagy és mikor érkezel!
/Bár néhány haver szerint nem is létezel. /
Olykor-olykor már én is elgondolkodom,
Mért van sok csoki-miki fent a polcokon?
Minek az a sok minden, mikor te hozod?
Szóval az agyam néha e körül forog.
Mindegy végül is, később erre rájövök!
Gondolatom azután másfelé pörög.
Szeretnék egy biciklit, a Nyúl nem hozott!
/Bár megtojni nem éppen egyszerű dolog. /
Hoznál nekem Mikulás, avagy Télapó?
Küldhetnél kis havat is, mert az olyan jó!
Nagyi szerint régen fehér telek voltak.
Gyerekek, felnőttek korcsolyát csatoltak.
Lehetett szánkázni a szikrázó havon.
Jó lenne egy szánkó, de talán most hagyom.
Mert ha nem esik hó, akkor mit csináljak?
Üljek egy helyben és felnőttkorig várjak?
Nem! Jobb lesz a bicaj, olyan kétkerekű!
Úgy versenyeznék a Kis Lacival, hogy hű!
Anyu nem szeretné, szerinte veszélyes.
Ilyen tekintetben Ő, nagyon erélyes.
De hogyha Te hoznád, akkor nem szólhatna,
Legfeljebb pár szót az esésről mondhatna.
Szeretem a csokit is, no meg a rágót.
/Tegnap ugyan a tanító néni rám szólt! /
Ígérem, Télapó, majd csak otthon eszem!
Kezem is megmosom, hogy csokis ne legyen!
Kérve kérlek, hozzál biciklit meg csokit!
Még az, hogy ideírom, az is boldogít!
Ja! Legjobban szeretem a Mars szeletet!
Többet most nem is írok! Csókol Benedek!
