Anyám! Ünnep készül,
a halottak napja!
Kelj fel, fésülködjél!
Nehogy összecsapd ma!
Arcod csak én látom.
Még mindig szép! Ne félj!
Gyertyafénybe öltözz,
virágdíszt is tegyél!
Egy ideje félek!
Ne nevess, mert igaz!
Nézd meg arcom ráncát,
mint megkarcolt viasz!
Árka egyre mélyül,
s testem befogadta
a gravitációt
egy lezárt mondatba.
Álomban már férgek
- Ne nézz vádlón énrám! -
éhesen csámcsognak
testem maradékán.
Anyám! Ünnep készül!
De hát miért sírok?
Érted vagy magamért?
Hisz` szépek a sírok
Riba
Szinay
.jpg)
