Holló száll a mező felett,
száraz a föld, száraz árok...
Ráterül a kihalt tájra,
mélyfekete holló-átok.
Keserű a magány röpte,
elmaradtak a barátok,
sötét már a madár lelke,
mint fekete holló-átok.
Szárnycsapása egyre gyengül...
Hollótársak merre jártok?
Nem száll vele immár senki,
csak fekete holló-átok.
Lehullik a kopár földre,
elpusztul ő, ne bántsátok!
Utolérte, lecsapott rá
mélyfekete holló-átok.
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. március 25., péntek
Holló-átok
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Olvastalak Kedves Judit!
VálaszTörlésEnnél több nem kívánkozik ki belőlem.:)
Kedves Balázs, megértettem.
VálaszTörlésKedves Judit!
VálaszTörlésEngem megfogott a versed,érzem benne magányod...
Kedves hegeduszsuu, köszönöm, hogy megértettél!
VálaszTörlésVörös Judit
Kedves Judit!
VálaszTörlésMagányt, szomorúságot áraszt a versed, a holló-átok kifejezés nekem nem igazán tetszik, miért átok? Egyébként a hangulata rámragadt, s ez jó.