Ködmönöm cifra ráncára
hímeztem
sallangos szerelmünk emlékfodrait,
rászegtem
dalból fakadt önmagunk parányi rezzenéseit -
mára
megfakult a karmazsin irházás,
mögötte felsejlik kacatja az árulásnak,
s mint indás díszek, terebélyesedik
a feledés.
Mégis,
ilyenkor télvacogásban,
magamat vele betakarom:
erősítő toldás
a hitemnek,
életillata a
veszteségnek.
Bizony az a régi ködmön, jó néha elővenni, és felmelegedni alatta!
VálaszTörlésKifejező, szép.
Évácska,
VálaszTörlésköszönöm a hűséged. :)
Ez már megint nagyon erős írás szerintem (jó értelemben)! Nagyon egymásra találtak itt is a szavak. Nincs benne túlzás. Jó, ahogy játszottál a szavakkal és különös képeket faragtál a gondolatokból, érzésekből. Élő és fogós az írásod.
VálaszTörlésEbben a szakszban talán elférne egy "ez" szó:
"erősítő toldás
a hitemnek,"
erősítő toldás ez (a) hitemnek.
Nem biztos, hogy az "a" kell, sőt...
Balázs,
VálaszTörlésúgy vélem, nincs szükség az "ez" névmásra mint visszamutató szóra , a szövegkohéziót már a kettőspont is biztosítja, jelzi, hogy a tagmondat fontos magyarázata következik. Vagy a megerősítés, a nyomatékolás szándékával legyen ott? De így ejsze ritmikailag is rosszabb, nem?
Tudod, hogy ez az első alkalmak egyike, amikor gondolkozom saját verseim tartalmi, formai kivitelezésén? :))
kedves Erzsébet!
VálaszTörlésNagyon kifejező, nagyon tetszik! Igazán szépen megfogalmaztad az érzéseidet! Pont annyit írtál, amire szükség volt; kerek, egész. A ködmön képe nagyon találó és különleges. Öröm volt olvasni.
Be örülök, kedves Jutta! Tudod, a vak tyúk is talál szemet... :-)))))
VálaszTörlés