Anyák napjára

Nem hoztam virágot Neked,
hiszen az elmúlik hamar.
Hidd el, e néhány kis sorom
sokkal több érzelmet takar,
mint néhány kis illanó szirom
egy csendes vázában ázva,
némán készítve magát
az örök elmúlásra.
A szeretet nem hervad sosem,
szívében őrzi az ember,
miként kagylókat rejt mélyében
a hullámzó, azúrkék tenger.

Nekem a Te szíved kristály,
csillog, ha rásüt a napfény,
tükrében tisztán látom,
amit Te értem tettél.
Neveltél, ápoltál, óvtál,
vigyáztad minden léptem,
míg a felnőttkor küszöbén
egyedül át nem léptem.
Mégis mellettem lépdelsz,
megfogod karom, ha botlok,
s erősítesz, ha fejem felett
gyűlnek a felhő-gondok.

Most megköszönöm Neked,
mindazt, amit adtál,
hogy gondoskodtál rólam,
és mellettem maradtál
nyáron, őszben, télben,
míg el nem jött a tavasz,
mikor szívem mélyén szeretetem
új virágot fakaszt.
Ezt adom most Neked,
Drága Édesanyám,
köszönöm, hogy vagy nekem,
most én vigyázok Terád.