Zsolozsmás hangjának békéjét
megirigyelték az angyalok,
szemöldökének hold-ívére
mind ráborultak a csillagok.
Gerince elvásott görbéjét
Tejúton simítja a magány,
beteg lábának lágy nyomait
égre rajzolja a szivárvány.
Kezének kicserzett árkában
égi manna morzsája éled,
megholt álmai bugyraiból
hull ránk áldása életének.
Irigyek ezek az angyalok:(
VálaszTörlésRám is.
Gyönyörű.
Kedves Erzsébet!
VálaszTörlésEz a vers ma este a kedvencem...
Örülök, hogy olvashattam!
Kedves Éva, kedves Jutta,
VálaszTörlésköszönöm a látogatást. :)
....szép és jó írás...bárcsak én is írhatnék ilyeneket...
VálaszTörlésMatyó,
VálaszTörlésne ilyeneket írj! Ennél sokkal jobbakat! Különben ez nem a jó verseim közé tartozik... :)
Na, Erzsébet! Ez nagyon jó lett! Kifejező, tartalmas, nagyon szépen megszerkesztett, igényes írás. Nagyon jó olvasni. Örültem neki. Gratulálok, elismerésem!:)
VálaszTörlésBalázs,
VálaszTörlésköszönöm, bár nem szeretem a ditirambusokat... :))
Nem szerkesztettem, mint ahogyan egyik versemet sem.
Csak leírom, ami max. tíz perc alatt kijön a fejemből-lelkemből. Sajnos, ez nagyon gyéren esik meg velem: a múlt év szeptembere óta írok, és eleddig alig hetven versem van.
Örülj neki, ha ösztönösen jön és működik a dolog!:)
VálaszTörlésElég későre fedeztem fel ezt az ösztönömet! 58 éven át hol sunyított??? :))
VálaszTörlésIlyen ez. A rosszabb, hogy el is tud hallgatni nyom nélkül a kis sunyi.
VálaszTörlés:)) ... és így lesz szegényebb a kortárs költészet... :)) :))
VálaszTörlésÚgy van, pedig már így is az eladósodás szélén van.:)
VálaszTörlésNagyon szép.:)
VálaszTörlésAmarilla,
VálaszTörlésköszönöm. Gondolom, mindannyian így érzünk, ha az édesanyára gondolunk...