A pinceklub vendégköre erősen megcsappant.
Nem osztanak potya sört, se frissen sült kappant.
Az egység néhány visszajáró tagja,
még kitartóan a frontot tartja.
Sármos a mosolyod, a szemed ragyog.
Ide ülsz hozzám, ma este boldog vagyok.
Cigarettafüstbe burkolózik az egész terem,
nem foglalkozik senki se veled, se velem.
Jégbe hűtött pezsgő, francia a konyak,
a gyorsan múló percek nagyon illékonyak.
Érzékien búg a hangod, jó lenne egy hotel.
Szóba jöhetne esetleg, nálam a nagy fotel.
Szemembe nézel, s én megkérdezem:
Miért szorítod úgy, a két kezem?
Meghat a ragaszkodásod, édesem.
De elállítod még a vérkeringésem.
A manus ki közelít olyan, mint egy bajszos cincér.
Vaskos számlát tesz elénk a fizetőpincér.
Megnyúlik az arcod, a két szemed kidülled.
A levegő körülöttünk szinte izzik és fülled.
Tárcádat keresed, a zavart csak mímeled,
a cehhet naná, hogy velem fizetteted.
Az álomrandinak vége, még az ág is húz.
Ez az este számomra, egy banális blues.
Egy kis blues hozzá:
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=PNigNUD8CKo
Egyébként ahhoz képest, hogy első próbálkozásaid egyike, nem rossz.:P
:)
VálaszTörlésKönnyed, de tartalmas kis írás. Irma
VálaszTörlésKöszönöm kedves hozzászólásaitokat.:)
VálaszTörlésBalázs, én is küldök hozzá egy blues-t.
http://www.youtube.com/watch?v=rhrqZP_qVyU
Nem rossz ez a szöszölés, amit előadnak.
VálaszTörlésAzt szeretem a bluesban, hogy sose lehet tudni, hogy melyik az improvizáció rész és melyik a dal.:P Legalábbis koncerten...
De, jó kis muzsika.