- Rosszfiú vagy!
- Szégyelld magad!
– Mit tettél?
– Már megint eltörtél valamit?
– Ne mássz fel a szekrény tetejére!
– Ne firkáld össze az ajtót!
– Ne verekedj!
– Ne koszold össze magad!
– Ne rohangálj!
– Ne vedd kezedbe az ollót!
– Ha így viselkedsz, nem szeretlek!
– Ez a Rosszfiú kibírhatatlan, bárcsak meg se született volna!
Mégis mindannyiszor az a kép jelent meg előtte, amit Mások nem akartak.
Látta, amint eltörik a váza, amint beleesik a sárba az új ruhájával, a felnőttek mérgesek rá, és látta, amint mászik a szekrényre… utána persze a felbőszült fejeket…
Ezek a kijelentések nagyon rosszul estek neki, hallotta, hogy mindig ő a Hiba, fájt, nagyon fájt minden mérgező kijelentés, hiszen még kicsi volt, és nem tudta, hogyan „kell”, vagy hogyan „illik” viselkedni Mások szerint, de Mindenkitől egyfolytában azt hallotta, hogy Rosszfiú vagy, így ráragadt a név, az igazira már nem is emlékezett, Homály elfedte…
Hiányérzete támadt, sokszor sírdogált magában, amikor senki sem látta. Éjszakánként álmodott, olykor felderengett neki valami szépség az életből, sajnálta, hogy igaziból nem ismeri Szeretetet, Elfogadást, Megbocsátást, Türelmet, Együttérzést, Kedvességet, Örömöt, Boldogságot, Igazságot és Szabadságot. Végtelenségről, és Határtalanságról nem is beszélve…
Nem tudta, miért nem játszhat önfeledten a homokozóban, miért baj, ha a ruha sáros lesz, miért nem kiabálhat, miért nem örülhet, miért nem szabad futni, és ha valami véletlenül leesik, az miért az ő hibája…
Bánatában elszökött otthonról, napokig bujkált a közeli erdőben, és amikor rátaláltak, megismerte Büntetést, Verést és Szobafogságot, valamint találkozott Félelemmel is. Akkor még nem tudta, mindaz csak Kezdet…
Egyre jobban elhitte, hogy egy semmirekellő, semmit sem érő senki, akinek fölösleges élnie, pedig még mindig alig kezdte el az Életet… értetlenül állt a jövője elé…
Azután bekerült egy közösségbe, ahol megismert egy másik szemléletet. A Nő nagyon kedves volt vele, megsimogatta, ő pedig ijedten elhúzta a fejét.
Pedig milyen jól esett volna…
- De nem lehet, mert mi jön majd utána? Pofon, Verés, Büntetés, Szobafogság? – gondolta, és úrrá lett rajta Félelem.
A Nő azonban soha nem adta fel, de neki könnyű volt, mert Türelem, Öröm, és Szeretet kísérték.
Megbocsátás, Mosoly, Kedvesség, Elfogadás, Szabadság…
Rosszfiú egyre jobban felengedett…
Találkozott Boldogsággal…
Lassan-lassan olvadni kezdett kőbe zárt kicsi szíve.
Hálát érzett… viszonozni akarta…
Papírt ragadott, és Ceruzát…
Ijedten körbenézett, szabad-e hozzányúlnia…
Miután senki sem rohant felé elvenni tőle, megmarkolta Ceruzát, és Papíron nyomot hagyott…
Firka lett…
Ránézett és meglátta benne a Nő iránt érzett összes szeretetét és háláját. Eldugta a háta mögé, óvatosan odalopakodott a Nő elé, félve a szemébe nézett, és meglátta benne önmagát. Akkor bátorkodott túlcsordult szívvel a Papírt elővenni, és remegő kézzel átadni a Nőnek…
Kettőt lépett hátra, mert félt, hogy nem fog neki tetszeni…
Becsukta a szemét, és menekülni akart, de lábai a földbe gyökereztek, amikor a Nő felsikoltott.
„Baj van… - gondolta rémülten – Észrevette, hogy csak egy firka? Nem tetszik neki?” – éppen el akart süllyedni szégyenében, hogy egy ilyen Nő elé merészelt járulni egy otromba Firkával, amikor nem akart hinni a fülének:
– Drága Édes Sikerélmény! Ennél szebb ajándékot még senkitől sem kaptam! Csodálatos! Köszönöm! Adhatok érte egy puszit? – hallotta Dicséretet.
„Puszit? Az mi? Mit mondtál? Ennél szebbet? Hogyan neveztél? Sikerélményt mondtál? Jól hallottam?” – gondolta, de hangosan nem merte kimondani.
Óvatosan felnyitotta a szemeit, és ránézett a ragyogó szemű Nőre.
„Tényleg tetszik neki, őszintén… komolyan mondja…” – olvasta ki a csillogó szemekből.
Rosszfiú nem tudta, mitévő legyen, megszólalni nem mert…
Nő által megismerte Simogatást, és nem taszította el magától, mert nagyon kellemes volt.
Jóleső borzongás futott végig a testén.
Utána Puszi is bemutatkozott… és még egy Simogatás, majd Ölelés következett. Megtudta, milyen Szeretet Elfogadás, és Boldogság…
A Nőt rózsaszínű aranyfényes felhő övezte, egész lénye világított, fényes szárnyai nőttek, Angyallá változott… és egyfolytában áradt belőle valami addig ismeretlen érzés…
Rosszfiú rájött, hogy eredeti neve Sikerélmény, Homály engedte, hogy végre megérezze…
Sikerélmény elrohant egy újabb Papírért, és Ceruza még egy Firkát vetett rá, amivel rohant a Nőhöz. Nő látta benne a Szeretet, és Örömöt, ugyanúgy örült…
Sikerélmény Dicséretből, Örömből, Boldogságból fakad…
Minden azzal az első Firkával kezdődött, amibe beleadta Őszinte Szívét, Minden Háláját, és Teljes Szeretetét… Sikerélményből így lett Világhírű Festőművész…
Az Ember Örömlény! Boldogságra született, arra, hogy megélje Álmait, és megvalósítsa mélyen dédelgetett terveit, mert az a Küldetése!
Sikerélményét Dicséret, Szeretet, Boldogság, Elfogadás, Kedvesség, Ölelés, Harmonikus Kapcsolatok és Hála táplálja…
Érdekesek ezek a megszemélyesítések, amikkel dolgozol. Nem is tudom, hogy csinál-e még más is ilyet rajtad kívül. Bár biztos, ma már mindenre van alternatíva, de én még nem olvastam hasonlót. Nem rossz stílus, egyedi.
VálaszTörlésA félelem kondcícionálása meg egy olyan dolog, amit egy életen át hevergethet ki az ember.
Bár neked nem kell magyarázni, mennyit számít, ki mit vonz be...
Kedves Erzsébet!
VálaszTörlésNagyon teszik az írásod, megkapó, elgondolkodtató.
A stílusa pedig tényleg egyedi, de jó. Irma
Köszönöm!
VálaszTörlésFélve tettem fel... pont a stílusa miatt...
Köszike! :)
És így igaz... a félelem, az aggodalom a legnagyobb ellenségünk... de rengeteget számít, ha felismerjük önmagunkat a reszkető lélek mögött, és rájövünk, miért jöttünk, mik az álmaink! :)
VálaszTörlésNa ja. Csak pont az önismeretet írtja ki a modern civilizáció. Úgyhogy ezt egyre kevesebb embernek mondhatod...
VálaszTörlésCsak egyetérteni tudok az előttem szólókkal.:) Megfogott az egyedisége, az újdonság édes varázsa. Ez nagyon szépre sikerült. Egy kedvenc lett belőle.:)
VálaszTörlésDzsDzs kedves! Köszönöm! :)
VálaszTörlésKedves Balázs!
VálaszTörlésAz igaz, amit mondasz, lehet, - nem ezen a Földön járok- , de én egyre több olyan embert ismerek, aki felismeri ÖNMAGÁT, eredeti önvalóját! :)
Én meg egyre kevesebbet. Más körben mozgunk!:)))
VálaszTörlésAzért néhány Véda magyarázatot meghallgatnék az önmagukat felismertek táborából.;)
Hááááááááááát igen... akkor el kell jönnöd közéjük! :)
VálaszTörlés"Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
VálaszTörlésmeglehet a védát nem tudja, de azt igen, amit ÉREZ. Másrészt sok más tudás is eljutott már az emberekhez, végül is a szeretet a lényeg! Az EGY-ség, és a MINDEN felismerése, meg az, hogy tudjuk, beletartozunk!
VálaszTörlésNem a Védát kell tudni, hanem annak értelmezését. Az értelmezés pedig minden írás esetében ugyanaz.
VálaszTörlésA szeretet egy jó dolog, de azért az is az egésznek csak egy fontos része, nem pedig az egyedüli lényeges. A szeretettel önmagában nem lehet mindent értelmezni és megmagyarázni.
Az Egység vagy Minden tudat is egy fontos elem, de az se az egész. Az Egységről sokan tudnak, de ettől még nem váltódott meg a világ, sajnos.:(
Igen, igazad van!
VálaszTörlésMost vettem észre, h az előbbi hsz.: 21.21.21.
igen, még jó h Te vagy! :)
VálaszTörlésVagy voltam, csak nem látványos a múltidő.:P
VálaszTörlésDe, ha jól tudom ma volt az a program is, amit te mondtál.
Sajna egybeesett a poet találkozóval, amit nem hagyhattam ki, mert előadták egy versemet.
Másrészt igazad van, a szeretet az egység, és a mindenség nem minden... de a mindenhez sztem ezen a síkon picit nehéz eljutni, főleg ilyen kollektív tudattal! Bízzunk benne, hogy a rezgésszint emelkedéssel változik a tudatszint is, hiszen mindez meg van írva, mert már megtörtént párszor...
VálaszTörlésMegértem! Pedig jó volt! A tűző napon ültünk, azt hittük szénné égünk, és "tisztításnak" jó kis esőt kaptunk! bőrig áztunk, de azért jó volt! :)ja, csak ott esett, a Mamutnál ismét meg lehetett főni, és a ruhák hamar ránk száradtak! :)
VálaszTörlésVolt-van-lesz=
VálaszTörlésNekem meg ezt olvasta fel Rudas Attila színművész, az emberek be is készültek, súlyos volt élőben:))):
VálaszTörlésV i s s z a f o r d í t h a t a t l a n
v isszafordíthatatlan életemből rendre kizártak
i sten volt az egyetlen, ki két sorsállomás között rekedt velem
s ajnálok mindenkit, aki nem szeretett
s ajnálok mindenkit, aki már nem szerethet
z aklatott lelketektől most visszaveszem az igét
a kkor is, ha valaha örökre ígértem azt nektek, mert
f elemelkedhettetek volna hozzám, de fel sem ismertetek
o kolhatnék mást is helyettetek, de hiába mondtam:
r endet bontsatok és ne ihletést
d öntésre kényszerített titeket az összes ítélet s most mégis megint
í téletet kell mondanom minden életképtelen felett, mert
t i lehetettek volna az út, az igazság és az élet, nem én
h a nem a földi pokolra vágytok, mint parázna hitetlen nemzedék
a kár akarom, akár nem, az én lelkem is pihenni tér, ha már elég s
t ávol tartja magát világotok dolgaitól, mert ez már csak a ti dolgotok
a kkor is, ha a teremtett világon csak a kegyelem segíthet s bár
t agadjátok, de rátok bíztam a világot, úgy van rég és úgy is
l esz, ahogy ti akarjátok és nem úgy, ahogy én
a kkor is, ha csak nekem fáj pusztulásotok, nem én vagyok a fenevad
n em függ tőlem már semmi sem, magatoktól rettegjetek
Hát igen.... tényleg tuti lehetett... felvetted videóra?
VálaszTörlésFelteszed a youtube ra?
(igazad van a "vagy voltam" mal) ez nagyon OTT van! :)
Én nem vettem fel, de nem is kellett. Szokott lenni operatőr. Az egészet felvették. Előbb-utóbb a felvétel is előkerül majd. Akkor majd youtubozok.
VálaszTörlés(És pont a sikerélmény c. írás alatt írunk erről:))))
Ja, hiszen Te is Sikerélmény vagy!
VálaszTörlésBárminek is neveztek eddig! :)