Bíbor égalját fürkészem,
Naplemente!
Tengerkék a rózsaszínnel
Egybekelve.
Gyönyör múló tüneménye,
Értelem ez?
Soha nem felmérhető,
Ha értelmezed!
Elvakuló láthatárnak
Szürkesége,
Szétröppenő csendélet
A magas égbe.
Ő, a Legnagyobb,
Ki ezt alkotta!
Festő, szobrász, muzsikus,
S egyben a kotta!
Régen láttam e zenét
És alkotóját
Sem értettem,
Nem hittem el
A hatalmát.
Ma már érzem!
Más nem írhat muzsikát,
Mit látni lehet.
Megmutatod,
Zene röptű fényúszású
A leheleted.
Dicsfényed földünkre
Szent kezed terítette.
Mindettől, vajon
Az ember, emberebb lett-e?
Nagyon tetszik!
VálaszTörlésKétségtelenül van valami a verseidben Péter. A gondolatok, a szövegezés tartalmilag ez esetben is frappáns, több eredeti gondolattal. Ugyanakkor a formai szempontok és néhol a stiláris kidolgozottság e mögött elmaradnak. Én egyelőre az ígéretet látom a verseidben, ami még nem teljesedett ki. Jó úton haladsz, de például ez a vers még letisztulásra, kidolgozottságra vár, noha a témája jó, gondolataid pedig érdekesek.
VálaszTörlés