Árnyékom egész.
De én,
én félek.
Távoli emlékek,
sűrűn takarják múltam.
Életben, szerelemben,,
a fennmaradást kitanultam.
S hirtelen káosz.
Ez van,
neked jó.
Átgázolsz mindenen,
testemen s a szívemen.
Ami volt, mind elveszett.
Léted ütközött a szerelemmel.
A porló emlékek mögött,
munkád, karcolva lüktet ereimben.
Az élet és halál között,
megpihensz a verseimben.
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. április 22., péntek
Emlék
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
...már csak emlék, mikor még nem voltál...
VálaszTörlésNagyon szép, a szomorúságtól eltekintve persze. De a szerelem már csak ilyen!
VálaszTörlésÁldott ünneplést!
Éva
Hű, de szép ennek a befejezése! Irma
VálaszTörlésHa megengeded Matyó:) (ha nem, akkor is):
VálaszTörlésÁrnyékom egész,
de én, én félek.
Távoli emlékek
sűrűn takarják múltam.
Életben, szerelemben,
a fennmaradást kitanultam.
Káosz,
ez van,
neked jó.
Átgázolsz mindenen,
léted ütközik a szerelemmel.
A porló emlékek mögött,
munkád karcolva lüktet ereimben.
Élet és halál között,
megpihensz verseimben.
vagy:
Árnyékom egész,
de én, én félek.
Távoli emlékek
sűrűn takarják múltam.
Életben, szerelemben,
a fennmaradást kitanultam.
Káosz,
ez van,
neked jó.
Átgázolsz mindenen,
léted ütközik a szerelemmel.
A porló emlékek mögött,
munkád karcolva lüktet ereimben.
Élet és halál között,
megpihensz verseimben.
vagy:
árnyékom egész
de én, én félek
távoli emlékek
sűrűn takarják múltam
életben, szerelemben
a fennmaradást kitanultam
káosz
ez van
neked jó
átgázolsz mindenen
léted ütközik a szerelemmel
a porló emlékek mögött
munkád karcolva lüktet ereimben
élet és halál között
megpihensz verseimben
Én ezt valahogy így képzelem el.
Nyugi, visszaadhatod!:)
...majd megkapod Te is a magadét :)) :-t
VálaszTörlés