(egy barátnőmnek)
Vonagló, ügető ritmus. Betegszív-hangok. Énszerelmesek, önszáműzöttek, haldoklók rossz metruma. Mérhető mérték. És mértéktelen lidércnyomás. Menekülő szenvedés: topogó dörömbölés belül, oltalom nélküli magány. Magunk visszhangja. Engedelmes idomulások fogytán foszló társhiány...
Ringató ritmusú félhangok tökéletlensége.
Kedves Erzsi!
VálaszTörlésSzomorú zene, egy kicsit melankolikussá teszi az embert, de ha jól belegondolok, aztán sokáig olvasom még, lehetséges olyan fülbemászó lesz a dallama, hogy elkísér engem is.
Éva
Hm. Nem is tudom mit írjak. Érdekes egy írás. Hangos, indulatos. Nekem legalábbis.
VálaszTörlésszia Erzsi! Nekem legjobban ez tetszik: "oltalom nélküli magány" de átéreztem.üdvözlettel: Irma
VálaszTörlésKedves Éva, Szabolcs, Irma,
VálaszTörlésszámomra már az is öröm, hogy elolvastátok. És ezt nagyon köszönöm.
Igen, van benne egy adag szomorúság, egy kis indulat, és még kitudja, hogy mi?! Talán én sem tudatosítottam magamnak...
Csodálatos ez Erzsébet. "életveszélyes" fogalmakat fűztél össze, amik ha nem mesteri módon kerülnek egymás mellé...hát közhelyek gyűjteményei lennének...de így egy gondolat-szóláncként feszül nekünk...és érezzük...
VálaszTörlésgratulálok.....
Kedves enigma (csak tudnám, miért választunk kisbetűs nick-nevet!),
VálaszTörlésa fogalmak életveszélyesek, mert a veszélyes élet jelenségeit nevezik meg! :)
Nagyon jólesett a véleményed, hálásan köszönöm.
Különben te versíró vagy? Szívesen olvasnék én is tőled! :)
Jó lett, tetszik nekem is.:)
VálaszTörlésBalázs,
VálaszTörlésez nem "lett", ez magyar!!! :))
Örülök, ha az olvasóknak tetszik.
Jujj...:))
VálaszTörlés