Kormos, piszkos külváros hozott a világra,
Vérben, könnyben, mocsokban születtél.
Szárszó vitt el, temettünk.
Magot vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és
Szárszó felé
rozsdás síneken
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.
Nagyon jó. Gratulálok.
VálaszTörlésLászló
Ez mindig is jó volt, most is. Lájk.:)
VálaszTörlésNagyon tetszett.
VálaszTörlésMegrendítően szép, köszönöm az élményt.
VálaszTörlésTetszett Imre!
VálaszTörlésMegérintett a versed.
Köszönöm.
Kedves Imre!
VálaszTörlésMéltó vers az ünnephez...
Örömmel olvastam.
Szívenütős, szép, méltó gondolatok...- kiváló versben... Élmény.
VálaszTörlés(Már voltam itt, többedszer olvasom, megjegyzést is hagytam, talán most marad...)
Nagyszerűen ötvözted a múltat a jelennel, a költő sorsát, hitét a miénkkel. Gratulálok!
VálaszTörlés