Te tudtad anyám, milyen nehéz lesz csupaszon, kúszva érkezni meg. Sötét csatorna résén szűkölni mocskosan, sírva.
Te tudtad anyám!
De te önzőn vállaltad magadra ezt a poklot, hitted megadom neked a mennyet. Még boldog is voltál.
Már akkor is makacsul vonzott a fény, én azt hittem angyalok várnak fehér ruhában. Esztelen siettem ebbe a világba.
Nyomtam, préseltem magam, ordítva csúsztam araszról - araszra. Mert élni akartam, élni, és ha fáj, akkor is szeretni.
Jöttem utolsónak.
Őrült tigrisek, vad virágok között is megélni vágytam mélyet és magasat.
Csöndes álmodásban kiságyam mélyén nem is sejtettem, nagy utazásra váltottál nekem a jegyet. Ez volt az első állomás, és mikor a váltó zöldre váltott kipirult lélekkel szóltál: indulnom kell.
Irány, szabad. Szálltam, mint kismadár.
Figyeltél el ne vesszek.
A pályán összekuszálódtak a sínek, és hol gyorsan, hol lassan zakatolt füstös vonatkerekem...
Aztán elkövettem én is az önzést többször is. Tudod anyám, mint te. Önzésből jó volt a kis sárosoknak élni. Selymessé tették lelkemet, csoda bélelte fészkemet.
Közben a vonat robogva lejtőhöz érkezett. A selyemből daróc lett, s elpazaroltam mennyi, de mennyi évemet!
Te meg itt hagytál anyám. A világra csaltál és előre mentél a fénybe, hol a fehér ruhát angyalok viselik talán nem felcserek.
Én meg ezalatt alkonyba ballagó ég alá értem, most lehetne már, de nem tudok festeni. Nem merek.
Táncolni azt tudok.
Magam.
Táncolni, igen akár a sírig. Halálalagútján...
...egészen a fényig...ki fogja kezemet?
Versnek kifejezetten nem mondanám, node sebaj, nem ez a legfontosabb.
VálaszTörlésFura lenne itt azt mondani, hogy teszik.:) Más jellegű, tartalmú írás ez. Így csak azt mondom, hogy értem. Értem, mert hasonló érzésekkel én is élek, és értem, mert még sokan élnek.
Egy kis munkával jó prózaverssé lehet(ne) átírni.
VálaszTörlésPl. ez a rész határozottan jó ritmusú:
"Selymessé tették lelkemet, csoda bélelte fészkemet. Közben a vonat robogva lejtőhöz érkezett. A selyemből daróc lett, s elpazaroltam mennyi, de mennyi évemet!"
Szerintem aki él, mindenki eljut erre a szintre. Hiszen mit sem sejtünk belőle, csak megyünk, megyünk. Amit mondanak a bölcsebbek, azt meg vagy elhisszük, vagy nem.
VálaszTörlésA tapasztalás, az marad nekünk.
Köszönöm.
Kedves Erzsike!
VálaszTörlésEz a versem, mert én így hívom, már elhangzott nyilvánosság előtt ebben a formában. Időszerűségét tekintve állandó aktualitása van.
Nem igen fogok rajta változtatni. Így szeretem.
Íme egy prózavers:
"Harangok, harangok - ajkukhoz féreg nem érhet. Harangokat nem lehet megfertőzni. Agyvérzés foltjaival nem remegnek. Szívgörcs nem öli meg őket. Alvó csillagok s baglyok alatt szólnak a harangok, bongnak, rengve csikorognak tengelyükön."
Nagy László: Jönnek a harangok értem
Köszönöm.
Éva, a N.L. prózaversének jól hangzó ritmikusságát a szóismétlés, az azonos szerkezetű mondatok, a belső rím teremti meg. A prózavers ugyan nem kötött ritmusú szöveg, mint ahogyan a szabadvers sem, de ritmusalakító tényezők nélkül csak próza.
VálaszTörlésNem vitatkozni szeretnék, hiszen az én hozzáértésem szinte alig valamicske.
VálaszTörlésKülönben azóta sokat gondolkodtam, és lehet mégis megpróbálom.
Puszi: Éva
Vitatkozz bátran, az mindkettőnknek csak használ(hat)! :)
VálaszTörlésAmi azt illeti, nekem igen...az biztos:)
VálaszTörlés