Tik-tak

Kúsznak a felhők,
szövetséget kötve ellenem,
mintha az idővel táncolnának szüntelen.
Öreg kongó gyárak,
árvaságra ítélve virágoznak,
mindig és mindig ugyanott.
Bárányok szaladnak,
pásztor botja hasad az idő tengelyén,
tekintete a sírok útján lovagol.
Az élet értelmét vitatva,
küzd egymással a két szempár,
várva, a szerencse bimbózását,
könnyekbe borulva a zöld gyepen.
.Nyílik a cseresznyevirág,
s rám-rám tekinget,
hisz tudja, ha eljön az idő,
húsos leve ajkainkat fogja beédesíteni.
Tekintetem a sínek útját járja,
s elbóklászik az apró részletek folyamán.
Ilyenkor oly lassan menetelnek a másodpercek,
Néha, meg csak szárnyra kelnek.
Tehenek, lovak állnak mozdulatlan,
bambán, fejük csavargatva,
az idő zöld termését ízlelgetik.
Finom, mondanák ha tudnák,
de már csak a folyó vonala vezeti tekintetem folyamát.
Nyomát meghagyva minden pillantásomban,
az idő tett ily vakká,
de megnyitom kapuit,
eltörölve mozdulatlan perceim.
Szomjazva nyálazom,
mert most ért utol az élet igazán.
Megállt és nekem is állnom kell,
elveszve a részletekbe,
az idő irányítja létemet.
Tik-tak, tik-tak…