Láttam a lányt,
A szépséget,
Láttam lángot,
Vér-vereset.
Bőre fehéren izzott,
Hajkoronája lángolt,
Mint hevített fém
Cseresznye-vörösen
Hívogatóan szólt
Felém.
Karját ölelésre
Tárta,
Szám kiáltott:
Tied vagyok, meghalok!
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. április 15., péntek
Lányacél
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Ez, a szerelem.
VálaszTörlés...ez is egy szerelem:-)...jó kis írás...és a címe is találó, játékos...
VálaszTörlésHát ez most így nekem fura.
VálaszTörlésValahogy nem hömpölyög olyan szépen végig a hangulat. A Vér-vereset sor nagyon megtöri a hangulatot.
Aztán az utolsó sor szintén.
Az írásjelek használata a sorok végén pedig megint fura, következetlennek hat.
Bár lehet, hogy ez nálad stílusjegy.:)