(A költészet napja alkalmából)
A testem só-nehéz,
mintha ezer ökör porrá zúzta volna,
keresztbe át, meg onnan vissza,
homlokom mögött méla-setét.
Gondolat alszik paplanában,
agyamnak meleg csend-zugában,
nem farag elmém vers-mesét.
A régiekből élek.
Velük szomjam oltom,
dús kutak töltik meg kiapadt hajlékom.
Ilyenkor olvasok,
klasszikust,
mait,
mindig a verset.
Ízük a számban roppanón herseg,
nyelvemre folynak keser-édes nedvek,
fájdalmak, szerelmek, véres-szenvek,
harcok.
Mondjátok nekem, még mit akartok?
Minden igétek ma is szaggat,
szűköl, ordít, lázad itt belül,
és fáj, hogyha kell,
tűzet visz ajkam át a partra...
Korholtok, neveltek rendületlenül.
Édes-igából - szabad járom,
dúdolom őket, muzsikálom.
Új érát él a múltidő.
Naponta támad fel sírjából versetek,
mit lélek-papírra sírva,
világ-asztalra tettetek.
A zárás nagyon hatott! Jó a ritmusa, ahogy a szavakhoz nyúlsz. Egyedi. Szép.:)
VálaszTörlés"Naponta támad fel sírjából versetek,
VálaszTörlésmit lélek-papírra sírva,
világ-asztalra tettetek." - különleges...! nekem nagyon sokat adott ez a vers.
Az utolsó versszak nagyon tetszett. A többi nekem ritmikailag döcögött, de a gondolatok szépek.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a véleményeket.
VálaszTörlésNagy, nagy szeretettel: Éva
...Remek gondolatok és képek...
VálaszTörlésKöszönöm Matyó:)
VálaszTörlésNekem idáig nagyon szép, egységes, gördülékeny volt a gondalatritmus és a mondanivaló:
VálaszTörlés"Mondjátok nekem, még mit akartok?"
Innentől számomra mindkettő megakadt. Úgy éreztem, hogy furán keverednek az elvont gondolatok és az egyértelműek. Néhány sornál nem is tudni pontosan, hogy mire gondoltál.
Az utolsó három sorig van ez így, azok megint szépek.
Kedves Balázs!
VálaszTörlésAmit nem értesz, az lehet nem is fontos. Az a pár gondolat csak magamról szól.
Köszönöm szépen.