Ajándék ma is az esti szellő legyen,
s a csillagok mosolygó ege,
akácillatban fürdő májusi lombbontás,
tán ilyen volt egyszer jöttödnek ideje.
Zsebedet azóta megrakta az élet,
gyűjtöttél sok színre-szín élményt,
korommal felírt köznapok közé
vér-bizsergető madárcsicsergést.
Tudom, már szinte múltban bolyongtál,
mikor elért egy vékonyka remény,
van még ideje alapot tenni
az alig valami fedélzetén.
Lehet a téglák, kövek közé még
erős cöveket verni,
ha bátorság van és akarás
mindig a jobbat merni.
Híd épül ma, hosszú, sodort szálból,
parttalan útról induló,
rajz nélküli, és tervezetlen,
két végből, mégis egymásba karoló.
Kedves Éva!Most is találtam írásodban olyan részeket, amelyek lélekben megszólítanak. .Köszönöm. Ilyenkor én is úgy érzem nem szabad abbahagynom az írást, "muszáj" folytatnom..
VálaszTörlésSzeretettel: Irma
Kedves Éva!
VálaszTörlésCsatlakozom Irmához. Nem szabad abbahagynunk!
Köszönöm:)
Üdvözöllek: Végh T. Mónika
Kedves Irma!
VálaszTörlésKöszönöm szépen:)
Nem is hagyd abba az írást, gondolj magadra is.
Kedves Mónika!
VálaszTörlésNeked is azt tanácsolom, mindenképpen folytatni kell, gyógyír ez nekünk.
Kedves Éva! Ismét nagyon szép, amit írsz.
VálaszTörlés"Lehet a téglák, kövek közé még
erős cöveket verni,
ha bátorság van és akarás
mindig a jobbat merni."-gyönyörűen megfogalmaztad, hogy mindig van remény az újrakezdésre, a jobbra.az egész vers megfogott, finom, szép. Szeretettel :Jutta
kedves Éva!finoman érzékeltetett szép gondolat,gratulálok!
VálaszTörlésszeretem - szóhasználatok:
vékonyka remény,
van még ideje alapot tenni
az alig valami fedélzetén
Köszönöm Jutta, hogy megértesz.
VálaszTörlésKedves Nemubul, igazán örülök. Köszönöm.
VálaszTörlés