Porosan peregnek a homokszemek
Éltünk homályos homokórájában,
Lásd, a zöld dús lombok elenyésznek
A fű is fuldoklik az avarban.
Pünkösd hava lován tovavágtat,
S a hónapok sorba elrohannak,
Mint ahogy sok szép virág elhervad
Takarva rút köpenyével a fagynak.
De örvendjünk a szépnek, míg lehet,
Míg lanton lágy dal hangjait hallod,
Így éljük hát rövid életünket,
Kéz a kézben várva a holnapot,
Mert bár az idő sasszárnyakon száll,
Az életnek öröme mindörökkön áll.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése