Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. július 23., szombat

A kőbe zárt kisfiú (KK-V-NYK)

with 0 Comment
(F.G-nek és M.B-nek)

Kisfiú a szőnyegen
egymagában játszik,
körötte fakockák, épül a vár!
Szülők a konyhában
halkan veszekednek -
odakünn a kertben tombol a nyár.

Forr köztük az indulat:
ordibál a férfi -
épít a gyermek, megrebben szeme.
Visít, és kiabál
anya-forma szörnylény -
reszkető kezekkel játszik gyermeke.

Tovább már nem bírja,
kiszalad a házból,
azt játssza odakinn: nem is létezik,
kődarab, ki nem lát
sőt, nem is hall semmit!...
A csöndes, néma fák körbeveszik.

Éjszakai ruháját
felölti a város,
csillagot ringat gyengéden a hold.
Szétterül az éjjel
selyem takarója,
érkezik némán: mindent csöndbe vont.

Megkondul a nagy harang
a templom zenéje -
küldi aludni a kis patakot.
Szellőcske se rezzen,
levegő se mozdul -
Megsimogat egy apró alakot.

Kitárul a nagykapu,
s a házból kilépve
férfi és nő rohan - sötét a kert -,
kiáltva fiuknak
zokogva viszi
bús szárnyain a nevét az est.

A hatalmas vén fák közt
kőszobor ül csendben.
Távolba néz a merev tekintet,
S a lehajló ágak
óvó rejtekében
kockákkal játszik egy szobor gyerek.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.