Világlélek

Lágyan ring egy háló,
Melyről lemálló energia képletek
Megmártóznak az anyagban.
Testet mímelve az agyban.
A forrástól nem megfosztva,
Inkább megosztva bolyongnak.

Bolygónk, mit vonzás és taszítás
Egyensúlya kerget, megtelhet.
S hol szívbe zárt
Lelkünk kering, megint.
Ott légy ember,
Hol az idő ámít, számít,
Egységbe olvad a tapasztalat,
Miként a seb a tapasz alatt.
A szellem irányít fentről,
S nem a ráció bentről.
Meghalunk, s a stációk
Csak úgy szaladnak, haladnak.
Befelé húz az örvény,
Megvilágosít a törvény.

Megfeszül, visszaránt a háló,
S helyreáll energia mérleged.
Rabok maradnak az anyagban,
Kik bezárkóznak az agyban.
A tudástól csendesen szólva,
Maradj meg bolondnak.