Légyott

(egy diákkori versem folytatásaként...)

Medrek
találkoznak a vizekkel ott,
hol tétova a csobbanás.
És elvetik az axiómát:
a kényszer sikolthat
virágokért.

Jöttél előttem,
mentem utánad,
semmi nem történt,
űztük a vágyat.
Erővel fenyítlek,
vedd fel az inget,
illatos fehérbe
mentsed a lelked.


Ajánlás

Herceg, ha a pór elébed siet,
kezed csókra ne nyújtsd!
Érezni izzadt lelke
szárnycsapásait.