Már megint csak róla

Most lehetnék dühös,
fekete lávát hányó vulkán,
mert felébresztett, de
biztosan oka van,
hogy oldalba döfött a szavakkal.
Fülembe duruzsolt, halkan
és megint beszélnem kell róla.
Hajnal.
- Író-sors -
De érezted már te is
a szurka-piszkát, mikor
valami nem hagy nyugodni téged,
s mint éjfél utáni ott felejtett,
kukkoló kísértet
nézed, csak nézed a hajnal szerelmeskedését,
látod, hogy lábát szétveti
és ölébe fogadja a reggelt.
Szemed láttára megtermékenyül,
majd szül egy új napot,
benne a lehetőség,
a lüktető mozgás,
a tettek végtelensége,
s a fény, testedre penderül.