földhöz simul a csend - az
éj puha pillangója könnyű szárnyra kap.
Körbeviszi lombillatát, csókját az éj,
barna lankák halmain
már új álmot ígér, - rezzen, libben a szél.
Vetett ágyából épphogy kel a lusta Hold,
már keríti száz baját -
ez az Ég, csupa, csupa folt! Csupa csillagfolt!
S hol járt, nappal a Nap büszkén, dölyfösen,
ott rozzant parasztszekér –
a Göncöl döcög kerek csillag kereken.
A szomjas éj, csak issza fények mámorát,
míg nem csendesül a vágy
meríti mohón csillogó csillag sugarát -
Viszi tovább éj illatát, hűsét a szél,
barna lankák lombjain
ott zenél, susogja - hosszú, hosszú az éj -
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése