Udvari daloskönyv-Virágai a vérnek-Cantiga VI

Canzone a lovagi viadalokról

Ó tágas lovagi-torna pálya, viadalok hona!

Megannyi vitézt, megannyi hő küzdelmet

Látott már a homokos föld, öreg tested,

Mennyi szép hölgy táplálta veres véred,

Ha szépmívű lelátóidon helyet foglaltak,

A lovagok sorompóba álltak nyerni kegyet

S vele ragyogó hírnevet

Láthattad a magasztos, eposzi párharcokat

S a dalos, veres borban úszó diadalünnepet!

Korlátaid között folyt a kardok finom harca,

Mikor két jó lovag, testükön viselve vértet,

A korláton általugorva sorompók közé lépett,

Köszöntötték egymást, kezdték a küzdelmet,

S bátor oroszlánokként támadtak egymásnak

De szilárdan akár az elefánt, félre nem léptek,

Gyorsak voltak, mint tigrisek

S párviadalban velük volt a hiúz tisztánlátása,

A nagy itáliai bajnokok is ily módon küzdöttek.

S mezeiden zajlott a viadalok koronás királya

Az, melyben minden bajnokok megmérettek,

A kopjatörés hozott nékik fényes dicsőséget,

Itt hirdetett Égi királyunk magasztos ítéletet

Mert az igaztalan léleknek vereség lett jussa

S a tiszta fehér szívű lovag győzedelmeskedett,

Dicsértessék Ura a mennyeknek,

Hogy akaratát ily vitézi módra adja tudtunkra

Nekünk, gyarló, por s hamu testű embereknek.

Elregélem azok számára, kik ilyet nem láttak,

Hogy, s miként zajlottak a nagy kopjatörések:

A sorompó két végénél várakoztak a vitézek

Jó páncélokban, erős lovaik nyergében ültek

S mikor a versenybíra a jelet nékik megadta

Gyors párducokként egymás felé csörtettek

Páncélon kopiák reccsentek,

Láncsáik törésének hosszát nézte meg a bíra

Kinek törése hosszabb volt, aratott győzelmet.

Mikor reá terült az éj sötétkék királyi palástja

Nagy hírű, pompás vigasságokat rendeztek

Hol víg kedélyű lovagok, s ragyogó hölgyek

Lágy léptű tavaszi szellő táncokat lejtettek

Mikor felhangzott a lantok, dudák hívó szava

Az asztalokra minden ízletes földi eleséget

Gyors-kezű Szolgák terítettek,

S vitézi harcokat idézett az énekmondók dala

A fáradalmas harcok után ekképp ünnepeltek.

Kedves hallgatóm, eddig az ének

Remélem a múltat szépen idézte,

S te is újra megélted, miket a pálya,

Élhetett meg a dicső régmúlt korban.