Új Hajnal

Fehér csíkok a vérvörös égen,
Láttotokra belül érzem: végem,
Vörös csíkok a fehér bőrön,
Lassan oszlik a test börtön,
Odafönn lángol a napkorong
Ezen az Új Hajnalon.

Új szél kél, s új hajnal,
Új élet jön az új nappal.
Csak a Föld a régi,
Az elkínzott,
Csak az Ember érti,
Aki rég halott.

Gombafelhők úsznak az ég vizén
S a Nap lángol atommáglyaként,
De újrakezdődik az őrület,
Ha előjönnek az emberek,
S újra marakodnak a koncon,
Ezen az Új Hajnalon.

Elhagyja az erő a kezemet,
S csak dörzsölöm szememet,
Mert hosszan néztem,
Amíg bírtam,
A fényes Napot az égen,
S láttam...