(Hajdani Karácsonyaimra)
×
××
×××
Hányszor
vártam hit és vágy
tartott ébren Isten-angyalt
reszkető hópihében hogy aláhull majd
keresi az utat átragyogja szép-nyomorúságunkat
csillapítva vak dühét jégmezőknek óceánok árját mikor bezörget
...és lesz fenyőág meg friss kalácsillat égetett cukor színes krepp-papírban
s dísznek gyertyafényes felkötözött béke asztalunkon szegénység dúsan mérve
s kiporciózva hozzá hálaima mondd Uram miért a jónak kell várnia gyermekarcú hittel
ha jő a Karácsony valaki átlebegett a szobámon égbe emelt majd lerántott a földre szólt egy hang
létednél nem vágyhatsz többre a sorsodat szívemen viselem rég azt becsüld meg fiam ami ma elég
s magához szorított féltőn felismertem
Anyám volt az
vagy...talán
...az Isten
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése