Mózes és a fáraó

Dramolett

„De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.”
Mózes II. Könyve 8.9.12.

SZEREPLŐK:   FÁRAÓ
                        MÓZES

A szín közepén egyetlen kopott karosszék, fából. A Fáraó ül rajta, a hatalom fétiseitől mentesen, egyszerű fekete nadrágban, fehér ingben. Mózes lép be oldalról, hosszú, térd alá érő, avitt barna bőrkabátot visel, egyébként ugyanolyan nadrág és ing van rajta, mint a Fáraón. A köszöntés ekkor hangzik el, majd Mózes leül a szék lábához.

FÁRAÓ    Üdvözöllek, Mózes!
MÓZES    Hívattál, Fáraó...
FÁRAÓ    Úgy van. Ez az első találkozásunk, amikor én küldtem érted. És őszintén remélem, hogy az utolsó is.
MÓZES    Én magam kezdettől fogva ebben bíztam, nagyuram.
FÁRAÓ    Tudom, Mózes, tudom. Sokat gondolkodtam, hogyan cselekedhetnénk ebben a helyzetben népeink javára, és a te Urad legnagyobb megelégedésére.
MÓZES    Mi sem egyszerűbb nagyuram! Engedd el a zsidókat Egyiptomból...
FÁRAÓ    Mózes! Elhiheted, hogy már régóta ezt akarom. Nézz körül a birodalomban! Egyiptom kietlen pusztává lett! És ahol maradt még élet, ott a mészárszékhez vált hasonlatossá: apák és anyák siratják elsőszülöttjeiket. A legnagyobb büntetés egy uralkodónak, tétlenül végignézni birodalma bukását. Mégis, a döntés pillanatában mintha egy jeges kéz markolná szívemet, lehetetlenné téve, hogy igent mondjak szándékotokra.
MÓZES    Megkeményedik a szíved, nagyuram?
FÁRAÓ    Úgy van. Megkeményedik. Mondd, a te Istenednek akkora a hatalma, hogy még a Fáraó akaratát is a maga kedve szerint alakíthatja? Lehetséges ez?
MÓZES    Az én Atyám a Leghatalmasabb és a Legtökéletesebb.
FÁRAÓ    Magam is ettől tartottam. És hiszed-e Mózes, hogy ez történik? Hogy a te Istened mondatja velem a nemet, holott szándékom szerint igen volna az?
MÓZES    Nem kell hinnem, nagyuram. Tudom, hogy így van.
FÁRAÓ   ( Lecsusszan a szék másik oldalára, a földre. Mózes követi a tekintetével. Tengelyszimmetrikusan helyezkednek el, pillantásuk találkozik.) Szóval tudod. Akkor azt is tudnod kell, hogy miért műveli ezt! Hiszen minden, ami történik, az Ő akarata szerint történik. Mi a célja ezzel?! Válaszolj, Mózes! Egyiptom elveszejtése talán?
MÓZES    Nem tisztem, hogy ismerjem a Feljebbvaló szándékait, nagyuram. Talán éppen téged akar megerősíteni a hitedben, Őbenne...
FÁRAÓ    Arról a te Istened már régen lekésett, Mózes.
MÓZES    Hogy mondhatsz ilyet, nagyuram? Tán nem tapasztaltad meg magad is, hogy mire képes? Saját szemeddel láthattad a csodákat, amelyeket véghezvitt. Ezek után hogyan maradhatsz hitetlen?
FÁRAÓ    Úgy, hogy pontosan ezért lettem azzá. Mert nem hiszem, hanem meggyőződtem az Ő végtelen hatalmáról. Éppen ezért áll jogomban firtatni a szándékait, és megbírálni azokat, ha érthetetlenek, vagy az ember ellen valók. A hatalom tökéletessége magányossá tesz, Mózes, ezt mindketten tudjuk. A te Istened is ezért van egyedül. És talán ezért emeli a népedet magához, hogy végtelen magányát enyhítse...
MÓZES    Már megbocsáss, nagyuram, ezt nem értheted. De még ha így volna is, a mostani helyzeten mit sem változtat.
FÁRAÓ    Igaz. Éppen ezért kell nekünk változtatni rajta, Mózes. Tedd, amit mondok! Ülj fel a trónra!
MÓZES    Nagyuram, hogy gondolod ezt...
FÁRAÓ    Ne kérdezz! Hidd el, mindent elterveztem már. Csináld! (Mózes kényszeredetten cselekszik. A Fáraó nógató intéseire feláll, leveszi a kabátját, és összehajtja. A szék mellé teszi a földre, és ráül a székre, amely nagyot reccsen alatta.) Milyen érzés, Mózes?
MÓZES    Nem is tudom, nagyuram...
FÁRAÓ    Nem baj. Rengeteg időd lesz, hogy megszokd.
MÓZES    Nem értelek, Fáraó!
FÁRAÓ    (Feláll, a szék mögé kerül, rákönyököl a háttámlájára és közel hajol Mózes füléhez.) Csak így van értelme. Gondolkodj egy kicsit! Ha te ülsz itt, a néped megmenekülhet. És Egyiptom is.
MÓZES    Felismernek, nagyuram.
FÁRAÓ    Senki nem él már, aki megtehetné. Mit gondolsz, hányan láttak engem a hatalom játékszerei nélkül? Testfesték, arany, pompa nélkül? Kevesen voltak, és mára mind halottak. Láthatod, mindenre gondoltam.
MÓZES    Kisétálhatnék.
FÁRAÓ    De csak a kapuig. A jelszó nélkül az őrök csak a Fáraót engedik ki a palotából. Holnap reggel, amikor a szolgák felöltöztetnek, az leszel. Akkorra magad is rájössz, hogy fölösleges elmenned.
MÓZES    Az Úr megbüntet bennünket ezért.
FÁRAÓ    Ha az Úrban van egy csöppnyi tisztelet és könyörületesség saját teremtményei iránt, akkor nem teszi. Kiválasztott népének kiválasztott vezetője te vagy, és a magad emberi lehetőségei szerint szolgálod Őt. És Egyiptom Fáraója leszel. Én pedig elvezetem a zsidókat az Ígéret földjére, ha a te Istened is úgy látja jónak. Lehet, hogy éppen az Ő akaratát teljesítjük ezzel. Holnap kiderül. Rosszabb már úgysem jöhet annál, mint ami eddig történt. (Felveszi a bőrkabátot, belebújik, és megindul kifelé. Félúton köszön el, anélkül, hogy visszanézne): Ég veled, Egyiptom Fáraója!
(Mózes lassan megnyugszik. Arca fokozatosan felderül. Kényelmesen hátradől, kezét megpihenteti a karfákon. Kis idő múlva hintázni kezd a széken.)

Függöny.