Párhuzamok (KK-V-FE)

A téllel párhuzamban,
       mint a lineáris vonalak,
úgy érzek hiányt most,
       mert nem a hó alatt,
 csak csupaszon alszik a mag.
A felszínen fekszik akár a préda,
       szedheti össze a
 jött-ment idegen,
    madár,
           vagy vad,
ki megfordul a ligeten.
Igazságtalanul megírt a
   jövő-gléda nekem,
ki dőzsölős termésre
     vágyakozva
új magtárat építettem.
S most ha megtekintem,
     üresen tátong,
polcain szemtelen egér rágott,
       mi tavalyról maradt még
azt is eleszi,
       az idő a gazda,
 az ő dolgát kedvezi.
Hogy honnan lesz vetés tavaszra,
          új hajtás kirabolt
                földből?
Megtudom tán a cserép
            törékeny,
      viruló csöndből,
de most a látványtól
      szemem is behunyom,
s nem gondolok
         egy más jövőről.